NŐK vagyunk.blog.hu

.Ez a blog a párkapcsolati krízisekről szól, amiben igen nagy tapasztalatom van és persze megoldásaikról. Mi lehetett volna másként ha.... Milyen hibákat ne kövess el... Férfiak és Nők szemszögéből... És sok más, vagy hasonló probléma ami egy kapcsolatban előfordulhat.

Friss topikok

Linkblog

Mit nem szeretnek a férfiak...

2010.04.09. 22:27

szerző: Mona_78

 

Mit nem szeretnek bennünk a férfiak?


A Férfi úgy szereti a Nőt, ahogy van. Legalábbis mi, itt, a Vénusz nevű bolygón ezt reméljük. Ám a Marson más a helyzet: a férfiak – ha muszáj – megnevezik azokat a tulajdonságainkat, amelyekkel nem könnyű megbékélniük. Tanulságként továbbadjuk a hallottakat nőtársainknak, hátha okulunk belőlük, és így boldogabban élünk majd együtt a férfiakkal. (Ígérem, legközelebb azt is közzétesszük, mit nem szeretnek a nők a férfiakban – ha lesz rá elég hely…)

Ha érzelmileg kegyetlen, és ha trükközik

– Nem szeretem, ha egy nő hülyének nézi a férfit, és a legolcsóbb női trükkökkel próbálkozik – közli Varnus Xavérorgonaművész. – Ez főleg tapasztalatlan nőkkel fordul elő, de nincs korhoz kötve: az idősebbekkel is megesik. Olykor megfeledkeznek az adok-kapok egészséges arányáról, és Kapcsolat Kft.-jüket úgy hozzák létre, hogy betesznek ötszázaléknyi tőkét – érzelmi alapon persze –, és igényt tartanak a nyereség kilencvenöt százalékára. Aki érzelmileg kegyetlen hozzám, annak én sem kegyelmezek. De ügyelek rá, hogy csodálatos legyen az utolsó együttlétünk: hadd fájjon neki, ha ráébred, mit veszített. Nem szeretem egy nőben, ha az első benyomás alapján, felületesen ítéli meg a férfit. Én ugyanis például fordítva működöm. Vagyis mindjárt az elején a rossz oldalamról mutatkozom meg. Nem viszek virágot, kések, kíméletlenül őszinte vagyok, legalább annyira, mint borostás, és ha ennek ellenére is kitartanak mellettem, onnantól kezdve megmutatom a jó oldalamat is. A kapcsolatok kilencvenkilenc százalékában az első, pompázatos színielőadás után gyorsan ráébrednek a felek: vége a karneválnak, és felvirradt érzelmileg az a bizonyos februári hétfő reggel, amikor levesszük az álarcot, s meglátjuk-megláttatjuk a reggeli fényben elvadult arcvonásokat, kint süvít a fagyos szél, és kavargatja a havas esőt. Ezért kell megmutatni magunkból kezdetben a jót is, meg a rosszat is. Egyébként rengeteg jót kaptam a nőktől, sokkal többet, mint rosszat. És bármilyen galádságokat követtek is el ellenem, mindig megbocsátottam nekik, egy nő kedvéért. Az édesanyámért. Csodálom a nőkben azt a fáradhatatlan, sziszifuszi küzdelmet, hogy az érzelmeket konzerválják. Minden kapcsolat, a legjobb is, harc: felkészülök rá. A fegyverek elő vannak készítve, hiszen csakis azok árnyékában lehet tartós a béke. Az ember már csak ilyen.


– Mit nem szeretek a nőkben? – kérdez vissza Fábián Balázs egyetemista, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatója. – Az egyik, számomra leginkább bosszantó szokásuk az, amikor kérdezünk tőlük valamit, majd az egyszerű válasz helyett egy kérdést kapunk. Ezt még el is viseli az ember, de amikor a harmadik, negyedik kérdés-feleletváltás után sem kapunk megoldást eredeti felvetésünkre, akkor dühbe jövünk. Édesanyámat gyakran hazahozzuk a munkahelyéről. Mivel nem mindig tudja megmondani, hogy mikor végez, felhívom, mielőtt elindulnánk. A beszélgetés többnyire így zajlik:
Ha folyton kérdez és elbizonytalanodik

– Szia, anya, mikorra menjek érted?

– Neked mikor lenne jó?

– Mindegy, ahogy végzel, ott leszek.

– Nem kell még előtte beugrani valahova?

– Nem, csak érted megyek.

- De jársz erre egyébként, vagy csak miattam jönnél? (Valahol itt szoktam ráébredni, hogy soha nem tudom meg, mikor végez az anyukám.)

– Csak érted megyek.

– Végül is haza tudok menni egyedül, ha van más dolgod.

– Nem, anya, nincs semmi dolgom, csak légy szíves, mondd meg, mikorra kell ott lennem érted!

– Olyan fél öt körül jó lenne…

Ennyire nehézkes a beszélgetés, holott én csak egy egyszerű időpontot szerettem volna megtudni…

Ha kemény és férfias

– Én a férfiasságot, a férfit nem bírom a nőkben. Sem a külső vonásokban, mozdulatokban, sem pedig a férfias szokásokban nem találok vonzót, ha azt egy nő produkálja – szögezi le Csörgő Gábor vállalkozó. – Kiráz a hideg, ha egy markánsan csontos arcú, rövid hajú, tipikusan férfias tartású nőnek mutatnak be, hiszen előre tudom, hogy a túlságosan erőteljes kézfogás miatt nagyjából elbúcsúzhatok a jobb kezemtől. Persze ezek csak külső jegyek, de tapasztalataim szerint többnyire férfias tulajdonságok és szokások is kapcsolódnak hozzájuk. Nem állhatom például azt sem, ha egy nő szivarozik, netán rendszeresen fogyaszt tetemes mennyiségű alkoholt, és nem hajlandó felfogni, hogy vonzereje az elfogyasztott szesz mennyiségével fordított arányban csökken. Bár egyre több ilyet látni, de nekem az sem jön be, ha egy nő tipikusan férfias nagy autót vezet, ráadásul agresszívan. Persze én sem arról beszélek, hogy tornacipőre cserélni a tűsarkút már vérlázító lenne. Dehogy! Nekem tetszik, ha egy nő az alkalomhoz illően van öltözve. Éppen ezért az is erősen elgondolkodtat, ha valaki annyira hiú, hogy legszívesebben az erdei ösvényen is kisestélyiben túrázna, miközben folyton hátrapillant, hogy vajon ki nézi a csinos lábait. Egyébként tudom, hogy a kemény, határozott viselkedés az üzleti életben, a karrierépítés során nagy előnyt jelenthet, de mára sok nő otthon is elfelejti (vagy nem tudja) levetni ezt a stílust. Arra pedig melyik férfinak van szüksége, hogy este egy másik férfihoz menjen haza…?

Ha uralkodni akar fölöttem

– Milyen női tulajdonságokat nem szeretek? – morfondírozik Lukács Sándor színművész. – Ha belegondolok, ezek a – számomra – negatívumok tulajdonképpen nem csak a nőkre vonatkoztathatók. Általában menekülök azoktól, akik uralkodni akarnak fölöttem. Vagy inkább úgy fogalmaznám, hogy ha ez számomra kiderül. Mert a nőknek megvan az a csodálatos képességük, hogy ezt úgy is el tudják érni, hogy észre sem veszi az ember… A világ végére menekülök az erőszakosságtól, és idegesít az elkényeztetettség is. De tegyük szívünkre kezünket, kedves férfitársaim, ezeket a szemrehányásokat nem tehetik meg felénk a hölgypartnereink is? Az együttlét, a társas élet egy nagy játék, amelynek – a legnagyobb szabadság mellett is – megvannak az íratlan szabályai. Aki ezeket notóriusan megszegi, az jobb, ha szingliként folytatja tovább, és nem keresi a másikban a negatívumokat…

Ha késik, és ha hisz a „barátnőinek”

– Fodrász vagyok, természetesen mindent szeretek a nőkben, hiszen ha mást mondanék, elveszíthetném a kuncsaftjaimat! – nevet Schönecker Róbert, aki egy óbudai irodaparkban vezet fodrászatot. – Azért természetesen vannak nehezebben tolerálható női szokások. Az egyik ilyen a késés. Volt egy vendégem, aki egy esti parti előtti mosás-szárítás-kontykészítésre jelentkezett be délutánra. Három helyett fél négyre ért ide, és kiderült, hogy néhány hete póthajat varratott fel, majd bejelentette, hogy húsz perc múlva mennie is kell. Mondtam, az nehéz lesz, hiszen a póthaj kétszer annyi ideig szárad, mint az igazi, ráadásul a rögzítések miatt sokkal tovább tart kifésülni, mosni… Nagy nehezen összehoztam egy vállalható frizurát annak ellenére, hogy a rám szánt húsz percet végigtelefonálta, pedig mobillal a fülén azért nem egyszerű dolgoznom. Kilépett az üzletből, az ajtó előtt találkozott egy barátnőjével, és még fél órát cseverészett… Azt hittem, megüt a guta – összegez Robi, aki azt mondja, a késés csak akkor idegesíti, ha az illető nem jelzi telefonon, hogy késni fog. – Egyébként nem is ez a legbosszantóbb női tulajdonság, hanem az, amikor a női irigység és a befolyásolhatóság találkozik. Pontosan látszik a vendégeimen, hogy hány nővel dolgoznak együtt. Ha egy irodában sok nő van összezárva, ők bizony a legnagyobb barátság mellett is hajlamosak kritizálni egymást. Volt olyan vendégem, akinek egy héten át kétnaponta kellett új hajszínt festenem, mert a kolléganői szerint nem állt neki jól a mogyoróbarna, aztán a sötétbarna sem, a mahagóni… Amikor pénteken rákérdeztem, neki tetszett-e a hétfői árnyalat, kiderült, hogy nagyon szerette, a párja imádta, mégis újra kellett festenünk, hiszen a kolléganők azt mondták, nem áll neki jól. Pedig az a tapasztalatom, hogy néha még a barátnők sem mondanak teljesen őszinte véleményt egymás hajáról, pusztán női irigységből… Egyébként a nőkkel így is sokkal könnyebb egy fodrász dolga, ugyanis pontosan meg tudják fogalmazni, mit szeretnének, és igencsak beszédes az arcuk. Vágás közben a tükörben pontosan látom, mennyire tetszik a félkész fazon, és ilyenkor még bőven van időm, hogy változtassak, így a végeredmény biztosan tetszeni fog a vendégnek.

Ha azt várja a férfitól, hogy olvasson a gondolataiban

– Számomra az egyik legzavaróbb, amikor a nő nem kommunikál egyértelműen – mondja Zsedényi Csaba, a Kulcs a nőkhöz című könyv írója. – Ez azért bosszantó, mert a férfiak nehezebben értenek a félszavakból, ez még felróható nekünk valamennyire. Viszont egészen biztos, hogy nem vagyunk gondolatolvasók, ennek meglétére építeni vagy ennek hiányát számon kérni hiábavaló, és éretlenségre vall. Jómagam is többször megjártam emiatt. Ha egy lány megadta a telefonszámát egy buliban, reménykedve vártam a találkozót (ami általában létre is jött). De voltak olyan alkalmak is, amikor csalódnom kellett. Nem is a saját számát adta meg, vagy mégsem szeretett volna találkozni velem, vagy elfogadta a meghívást, amit később lemondott. Rosszabb esetben eljött a találkozóra, udvaroltatott magának, mert mondjuk épp nem volt jobb dolga…

Szerencsére a lányoknak csak kis része ilyen. Azonban a párkapcsolataimban is tapasztalnom kellett, hogy néha jó lenne, ha gondolatolvasó lennék. Például megesett, hogy nyaralás közben sétáltunk egy felfedezésre váró városban. A lány egy kávézó mellett elhaladva megkérdezte, hogy nem vagyok-e szomjas. Mondtam: nem, és boldogan sétáltam tovább, gyönyörködve a városban, amikor egyszer csak azt veszem észre, hogy bevágta a durcit. Persze kiderült, nem az érdekelte, hogy én szomjas vagyok-e, hanem ő volt szomjas, és szerette volna, ha megállunk, és beülünk inni egy üdítőt. Csak hát nem ezt mondta.

Férfiak után nőket edzeni...

– Ez az első idény, hogy teljesen habfehér maradtam szeptemberre, lévén hogy a legnagyobb hőségben, a legperzselőbb napsütésben is állig begombolkozva, ingben vezettem nap nap után az edzéseket, ráadásul egyetlen vaskosabb kifejezést sem használtam. Egyszer sem emeltem fel a hangomat, még akkor sem, ha éppenséggel üvöltés, ordítás, visítás, hörgés szorult a torkomba, lévén hogy két egészen rendkívüli hölgy is ott volt mindvégig körülöttem. Mindvégig? Sőt, tovább is! Mert mire kezdődött az edzés, ők már többnyire ott vártak a kajakban, és edzés végén pedig alig lehetett kihessegetni őket a hajójukból, mert még valami menet közben felmerült hibát ki akartak javítani, mégpedig azon nyomban… – meséli Sári Nándor kajakedző. S hogy ki a két hölgy? Kovács Kati és Janics Natasa, akik négy éve szinte az utolsó pillanatban összeülve váltak verhetetlen kettőssé, és nyertek olimpiai aranyérmet, most pedig még viharosabb előzmények után védték meg a címüket, esélyt sem adva ellenfeleiknek. A felkészülés utolsó szakaszában az eddig szinte kizárólag férfiakkal foglalkozó Sári Nándor edzette őket. Nos, mester, milyenek is a nők, közülük is a szuperklasszisok egy ilyen borzasztóan nehéz helyzetben?

– Talán úgy mondhatnám, hogy meglehetősen sajátosak. Hogy a sok évtizedes tapasztalatok közül, amit a férfi klasszisok között szereztem, a lányokkal való együttműködésben alig-alig lehetett bármit felhasználni, lévén hogy ők egészen másak. Amikor például szokásom szerint igyekeztem őket bizonyos szempontból társnak tekinteni a munkában, bevonni őket, elmagyarázni minden apróságot, szinte megnyerni őket, akkor kiderült, hogy ők ezt nem igénylik. Ha már elfogadtak emberként meg szakértőként, akkor tökéletesen megbíznak bennem, és nem értelmezgetni akarják a munkát, hanem elvégezni. Meg kellett mondjam, hogy mikor, miből, mit csináljanak, és akkor ők ennek eleget tettek. Utasítást vártak, és ők azt tökéletesen végrehajtották, nem kellett se buzdítás, se lelkesítés, se meggyőzés, se nógatás. A tökéletesen elvégzett munka befejeztével viszont, amikor a fiúkkal két-három megjegyzéssel le tudjuk zárni az edzést, és már gondolatban másfelé járunk, a két lány még rendre igényelte, hogy megbeszéljük a történteket, kétségeik támadtak munka közben, kérdéseik, bizonytalanságaik. Hihetetlen érzékenységgel reagáltak minden egyes momentumra, jelentőséget tulajdonítottak minden részletnek. Nem lehetett átsiklani semmi apróságon, ők mindent észrevettek, és jeleztek. Amikor a legjobban ment minden, akkor is kétségeik támadtak, akkor is roppant kritikusak voltak önmagukhoz. Ráadásul tudni kell, hogy a kajakban tökéletes egységet alkotó két lány két különböző személyiség. Natasa vagabund, nyersebb, rakoncátlanabb, szenvedélyesebb, ugyanakkor nehezebben fogad el minden külső kritikát. Ha valamin szerettem volna változtatni, úgy kellett kezdeni a mondatot, hogy remek, amit csinálsz, szenzációs, de talán még jobb volna, ha itt és ott egy picit módosítanál! Neki a papája, a tragikusan elhunyt egykori legendás világbajnok volt az első edzője, szerintem lelke mélyén mindenkit hozzá mér, tehát ilyenformán nem is szabad hozzá közelíteni, legfeljebb baráti oldalról. Kati bizonyos fokig alkalmazkodóbb, kiegyensúlyozottabb, ugyanakkor szakmailag türelmetlenebb, makacsabb. Ha éppen valami nem megy úgy, ahogy azt elképzelte, képes tizedszer is megpróbálni, és nem nyugodni, amíg túl nem jut a problémán. Rá azért kellett különösen odafigyelni, hogy ne dolgozza túl magát.

Hát nem volt könnyű…, de megérte!

Címkék: párkapcsolat

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nokvagyunk.blog.hu/api/trackback/id/tr991908534

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.