Sziasztok kedves olvasoim.
Azt hiszem most egy aktuális problémával kezdeném a blogoldalam, mert akárhová fordulok mindenhol ezzel a problémával találkozom. A családban, a baráti körömben sőt még bizonyos fórumokon is. De érdekes módon a megoldás sehol. Talán ez egy kicsit a férfiak mellet érvel, de ne feledjük ha megfogadjuk a tanácsokat mi NŐK is nők maradhatunk a párunk mellett és nem hogy szabadság vágyuk nem lessz még inkább akarnak majd velünk, mellettünk lenni anélkül hogy mi sérülnénk meg lelkileg.
Ne tipord össze szerelmed lábát.
A párkapcsolat sorsát sokszor az dönti el, miként tudnak megbírkozni a szerelmesek a közelség és a függetlenség ellentmondásával. A sikeres kapcsolat olyan mint egy tánc: egymás közelében lenni, anélkül hogy minduntalan egymás lábára lépnénk.
Se túl közel, se túl távol.
Egy idő után valamelyikünkben törvényszerűen feltámad a szabadságvágy, szeretné legalább rövid időre a saját önálló életét élni. A folytogató közelség felfokozza az eltávolodás igényt, ráadásul ez nem egyszerre és nem egyforma erővel jelentkezik mindkettőjüknél. A tapasztalatok a nők erősebben és tovább akarják fenntartani a minden más személyt, sőt gondolatot is kizáró intimitást, mint a férfiak.
A házassági problémák szakértői szerint ez a külömbség nagyon hamar krízishez vezethet már a kapcsolat elején, ha nem tudják az érintettek nyíltan megbeszélni az eltérő elvárásaikat. Könnyen belecsúszhatnak az "üldöző" és a "menekülő" szerepébe, ha egyikük- álltalában a férfi- fogolynak érzi magáta kapcsolatban, a másik pedig a nő- minden erővel vissza akarja tartani partnerét a külvilág felé való nyílástól. Nyilván mindkettőjük magatartása túlzó és még szélsőségesebbé válik, ha elmarad az őszinte beszlgetés. Elsősorban azt kell tisztázni hogy hajlandóak-e engedni mingketten elvárásaikból. Az egyezkedés során szembesülnek azzal, hogy ha nem sikerül közös nevezőre jutni, az akár a kapcsolat végét is jelenti. Az esetek többségében az eltávolodás korai szakaszában még minden helyre hozható lenne, ha ezek a fontos beszélgetések valóban megtörténnének.
A házasságok tartósságával és minőségével foglalkozó kutatások általában egyetértenek abban, hogy a kapcsolat minden szakaszában tudatosan kell védekezni a romboló, ellenséges érzelmek, a megszokás, unalom,érzelmi igénytalanség ellen. A jó házassághoz természetesen kellenek bizonyos adottságok, de ennél sokkal fontosabb, hogy ugyan úgy gondozni, karbantartani kell, mint egy épületet, egyébként visszafordíthatatlan károsodások lépnek fel.
Üdvözlettel
Mona_78