Bizonyára számodra sem ismeretlen, hogy amikor levert vagy, először a kedvenc ételed után nyúlsz, hogy javíts a közérzeteden. Ebben kétségtelenül van valami, hiszen bizonyos ételek egyfajta lelki löketet adnak nekünk. Orvosilag igazolt tény, hogy a magas szénhidrát-, de alacsony zsírtartalmú diétát követő emberek kevésbé ingerültek vagy depressziósak. Ma este tehát bűntudat nélkül fogyaszthatod kedvenc tésztádat, hidd el, jobb kedved lesz tőle.

Nézd az öregedés jó oldalát

Minél idősebb vagy, annál bölcsebb is, nem igaz? Szóval ne izgulj a szarkalábak miatt, minél több van belőlük, annál több a tapasztalatod is, ami kétségtelenül jó dolog. A szülinapi tortád mellett, a gyertyákat számlálva se legyél szomorú, inkább gondold végig, mennyi mindent értél már el az életedben, és tűzz ki új célokat. Gondolkozz pozitívan, éld humorral az életet. A születésnap a legegészségesebb dolog, minél több van belőle, annál tovább él az ember. Ismered ezt a vicces mondást? Legyen ez a filozófiád!

Tanulj meg örülni a munkádnak

Még ha nyakig ülsz is a munkában, akár hiszed, akár nem az, hogy dolgozol, jó hatással van rád. A munkahely elengedhetetlen fontosságú tényező a boldogságodhoz, és mindaddig az is marad, amíg meg tudod tartani a helyes egyensúlyt a munkád és a magánéleted között.

Tölts időt a családdal

Nem számít, milyen kaotikus tud lenni egy-egy családi összejövetel, mivel együtt lenni a szeretteinkkel, energiával tölt fel minket. Minél jobban figyelsz családtagjaidra, barátaidra, annál jobban fogod magad érezni.

Ápold a kapcsolataidat

A legjobb barátodtól a megbízható munkatársig, bárki, aki érdeklődéssel, törődéssel fordul feléd, balzsam a lelkednek. Egy brit tanulmány szerint a boldogság társadalmi hálózaton keresztül „terjed”. A boldogabb emberek e hálók közepében helyezkednek el. Hívd fel a barátnőidet, szervezz meg egy találkát velük, így most te leszel a középpont.

Kirándulj

A friss levegő és a mozgás a természetes stresszoldás „kellékei”. A tavaszra még kicsit várnunk kell, de a téli táj is tartogat szívmelengető perceket. Szervezz sí- vagy szánkótúrát barátaiddal, vagy sétálj egy nagyot a pároddal.

A Framingham-tanulmány számos kutatást segít az adataival. A megfigyelések már 1948 óta működnek az Amerikai Egyesült Államokban, akkor még 5000 fős Framingham városában, napjainkban több nemzedéket érintve több mint 12 ezer emberről tartalmaz különböző, egészségi állapotra vonatkozó adatokat. Három amerikai egyetem nagy mennyiségű összegyűjtött adatott  használt fel egy pszichológiai elemzésre. A kutatók a második generáció 5124 szereplők körében a csoporton belül létrejövő magányosság érzésének kialakulását vizsgálták.

A Chicagoi Egyetem kutatói  John Cacioppo irányításával megállapították, az egyedül élő emberek fokozatosan csúsznak le a társadalom szélére, de közben a barátokat és ismerősöket is szép lassan elveszítik, miközben érzéseikkel és hangulatukat „bombáznak” őket. Így létrejön egy olyan csoport, akik magukba húzódva, társas kapcsolatok nélkül élnek” mondja Cacioppo.

A pszichológusok azt hangoztatják, hogy a társadalom felelőssége és figyelemmel kell követnie a sodródók sorsát, és szükség esetén avatkozzunk be a rossz végkifejletbe. Az egész társadalom előnyére válhat, ha a magányossá vált személyeket visszatereljük a jó útra, vagy már korábban megakadályozzuk az elszigetelődésüket hangoztatta Cacioppo álláspontját.

A chicagoi, san diegoi és bostoni tudósok a tanulmány elkészítése során kétévente kapcsolatba léptek a megfigyelés több ezer résztvevőjével. Feljegyezzék azoknak az  ismerőseiknek és barátaiknak a nevét, akikkel nagyon sűrűn találkoztak. Az így létrejött listát táblázatban egy nagy rendszerbe rajzolták le, s időszakonként dokumentálták a menet közben bekövetkező változásokat is. A szereplők arról is beszélgettek, hogy ki mennyire érzi magát magányosnak, és a következők derültek ki: a magukat magányosnak érzők további egyedüllét-érzést keltettek közvetlen környezetükben is. Megállapították a kutatók,  ha valaki egyre kevesebbet találkozott és beszélt ismerősével, úgy lassan ők is távolodni kezdtek másoktól.

Az amerikai pszichológusok figyelmesek lettek arra, hogy a nők jóval fogékonyabbnak bizonyultak a fertőző egyedüllétre, mint a férfiak. Ha a baráti társaságok felbomlanak, gyakrabban vezetett elmagányosodáshoz, mint ha családban történt volna például válás vagy haláleset miatt írják a tudósok a Journal of Perspnality and Social Psychology című tudományos lapban megjelent összefoglalójukban.
 

Külön kell választanunk a társfüggőket a kapcsolatfüggőktől.

Tehát az előbbi csoportba tartozó betegek a férfi-nő viszonyrendszerben élnek. Míg az utóbbi rendellenesség akár szülő-gyermek, vagy főnök-beosztott viszonyban is lehet. A kapcsolatfüggők semmilyen szexuális együttlétre nem vágynak a másik féllel kapcsolatban.

Egy normális kapcsolat az egyenjogúságon és a kölcsönösségen alapul. Egy jól működő, egészséges párkapcsolatba mindkét fél ugyanannyit fektet be, mint a másik, és az így létrehozott kapcsolati tőke babérjait is közösen, hasonló arányban aratják le. Érdekes tény, hogy a nők munkába állása és egyenjogúságukhoz való joga eredményezhette azt, hogy a társfüggők nagy része nő.

Azt azért érdemes leszögezni, hogy nem attól lesz egy nő társfüggő, mert otthon van a gyerekeivel, vagy otthonról dolgozik éppen. A lényeg nem a feladatok felosztásában van.

A társfüggőség lényege, hogy a kapcsolatban élő nő párja árnyékában él, mögüle kilépve védtelennek, sebezhetőnek, identitás nélkülinek érzi magát, mintha a föld kiszaladna a lábai alól (akkor is igaz lehet ez, ha a nőnek stabil egzisztenciát jelentő biztos munkahelye van!). A társfüggő nő partnere befolyása alatt, annak kényét-kedvét lesve éli mindennapjait, s mindennapjainak középpontjában társa igényeinek kielégítése, életének kényelmesebbé tétele áll. Menekül a párkapcsolati konfliktushelyzetektől, mivel azokat nem képes felnőtt módon kezelni illetve retteg attól, hogy egy esetleges véleménykülönbség kapcsán a látszólag kiegyensúlyozott kapcsolat megromlik, netán szünet áll be, vagy szakításra kerül sor.

A férfiak szervezetében magasabban jelenlévő tesztoszteronszint azt eredményezheti, hogy egy férfi sokkal agresszívabb, mit egy nő. Ha egy társfüggő nő egy ilyen férfival él, akkor ott szinte biztosra vehető a lelki és testi terror. Érdekes, hogy a társfüggő nők gyakran választanak problémás férfiakat, akik súlyosan alkoholizálnak vagy hűtlenek, esetleg fizikailag bántalmazzák a nőt. És ha valaki mégis észreveszi, hogy mi is zajlik a kapcsolatban, a nő akkor sem a férfit hibáztatja, sőt még meg is védi a bántalmazóját. Gyakran az ilyen betegségben szenvedő emberek magukat hibáztatják a kialakult helyzetért, vagy egyszerűen azt gondolják magukról, hogy ők nem érdemelnek jobbat, többet.

Egy másik meglátás szerint, azért maradnak ezek a nők a problémás párjukkal, mert meg akarják menteni őt, szinte küldetésnek tekintve ezt a feladatot. Természetesen a jó útra térítés esélye rendkívül kicsi.

A betegség kialakulásában gyerekkori lelki sérülések állhatnak. Vagy nem kapott elég szeretet a társfüggő gyermekként, vagy túlságosan is féltették és óvták a szülei a csemetéjüket. Így nem alakult ki az önállóság és a feladat megoldási készség. Ehhez egy mélyen bevésődött téves pszichés beállítottság miatt társat keres, akitől az elkövetkezendőkben nagymértékben függni fog. A társfüggő személy, ha esetleg képes is kilépni a kapcsolatból, vagy társa hagyja el, következő alkalommal ugyanabba a hibába esik és azonos séma alapján választ, szinte az előzőnek megfelelő személyiségjegyekkel rendelkező partnert.

A társ- és kapcsolatfüggőség betegségnek tekinthető. Szenvedélybetegség, mint az alkoholizmus, vagy a szerencsejátékkal való visszaélés. Van rá megoldás, aminek az első lépése az, hogy felismerjék a betegséget. Aztán el kell fogadni a tényt, hogy a függő beteg, amiből ki lehet gyógyulni.

A függő személynek segítségére lehet a család, a barátok, a rokonok, a munkatársak. A gyógyulni és társától szabadulni vágyó nőnek szüksége lesz pszichológus, pszichiáter segítségére is. Aki irányított kérdésekkel a gyógyuláshoz vezető utat mutatja.

 Lehet hinni istenben, a reinkarnációban, vagy akár a napi horoszkópban, de néha szkeptikusak vagyunk. Amiben igazán hiszünk, azt nem is szoktuk megfogalmazni, mindennapi dogmáinkat egyszerűen éljük, és ők is élnek minket. Lássuk, mik azok a dolgok, amiket zsigerből hiszünk.

Hogy különlegesek vagyunk

Minden rendíthetetlen hittételünk alapja az, hogy különlegesek vagyunk. Mások vagyunk, sőt valószínűleg jobbak is, de mindenesetre teljesen egyéni megítélésben és bánásmódban részesülő kreatúrái vagyunk az univerzumnak, akik mélyebben élik meg a dolgokat és másra is hivatottak, mint az „átlagemberek”, akiktől minden lehetséges módon próbálunk elhatárolódni.

Hogy a dolgok egy bizonyos irányba haladnak, nem összevissza

Vagyis: nem hiszünk a véletlenben, minden dolgok alapvető rendezési elvében. Az agyunk úgy van összerakva, hogy mindenhol a rendszert keresi, és ha nincs, akkor gyárt magának egy modellt, amivel leegyszerűsítve képezheti le a világot. Ha a véletlenben igazán hinni tudnánk, nem lennének horoszkópok, és az „igazi” koncepcióját is felül kéne vizsgálni.

Hogy valami nagyszabású még fog történni velünk

Évről évre újabb ajtók zárulnak be előttünk. Nyolcéves korunkban megmondták, hogy soha nem leszünk balerinák, mert túl nagyra fogunk nőni, tizennyolc évesen kiderült, hogy a szupermodellségnek is lőttek, mert túl kicsik maradtunk. Maradt még irdatlan sok lehetőség, de mindig az a pár fáj, ami nem valósult meg. Ennek ellenére meg vagyunk róla győződve, hogy „valami” még fog történni, hiszen ha „minden” már nem is, de „valami” még lehetséges.

Hogy a jó és a rossz összege végül mindig nullára jön ki

Oké, rendben: tudomásul vesszük, hogy ez most egy rossz év volt. Megszűnt a munkahelyünk,elhagyott a társunk és egy szál aortán húzzuk magunk után a szívünket. Vannak ilyen időszakok, és lesznek is. Az átvészelésükben az segít, hogy szentül hisszük, hogy ezért cserébe jár nekünk valami jó, ami már a küszöbön van és kárpótolni fog a szenvedéseinkért.

Hogy velünk nem történhet meg

Gyermekkorunkban abban a tudatban éltünk, hogy mi sosem fogunk meghalni, most már tudjuk, hogy valamikor a távoli jövőben ez is bekövetkezhet, sőt eléggé valószínű, hogy be is fog. De azt, hogy esetleg pont mi legyünk azok, akiket néhány hét múlva Parkinson-kórral diagnosztizálnak, akiknekDown-kóros lesz a gyerekük, vagy azok, akiknek egyszerűen a fejére esik egy tégla, azt lehetetlennek érezzük.

Hogy ha nagyon akarunk valamit, akkor az megvalósul

Esküszünk, hogy nem amerikai self-help könyvek kognitív hulladékát böfögjük fel. Ez tényleg működik, de legalábbis működni látszik. Hiszen minden, amit akartunk, amire vártunk és végül megvalósult, az előtte már megszületett az agyunkban; utóbb legalább is úgy tűnik, így hát rendületlenül bízunk a gondolat teremtő erejében.

Hogy ha nem veszünk tudomást valamiről, akkor az egyszer csak elmúlik

Biztos van abban valami, amikor a kismacska becsukja a szemét, hogy a vélt ellenség, ami adott esetben egy porszívó is lehet, ne lássa őt. Ezek az ösztönök bennünk is munkálkodnak, amikor katyvasz van, és mi úgy teszünk, mintha nem mi lennénk a kellős közepén.

Hogy létezik örök szerelem

Ismerőseink körében szinte mindenki elégedetlen a kapcsolatával, mindenki csal és mindenkit megcsalnak, a többiek unják egymást, és ezt mi is jól ismerjük. Amikor azonban szerelembe esünk, egy darabig szentül hisszük, hogy a mi szerelmünk lesz az a szerelem, amelyik hátba szúrja az érzelem definícióját, miszerint intenzív és illékony.

Hogy a jók elnyerik méltó jutalmukat, a rosszakat pedig megbüntetik

Ha a szüleink valamennyire komolyan vették az erkölcsi nevelésünkkel kapcsolatos felelősségüket, akkor olvastak nekünk meséket. Ha pedig olvastak, akkor már egészen kicsi korban belénk ivódott, hogy az igazság és az igazságosság létezik, és persze ha létezik, akkor győzedelmeskednie is kell. 

Hogy az ember alapvetően jó

Eredendő bűn ide vagy oda, nem tudjuk internalizálni a keresztény dogmát. Hisszük, hogy az emberből csak a körülmények váltják ki a gonoszságot, és ha vennénk magunknak a fáradságot, akkor minden gaztettet meg tudnánk érteni és annak következményeképpen érvényteleníteni is. És mivel a jó-rossz kérdés duális formában vert gyökeret a keresztény kultúrában, a semlegesség meg sem fordul a fejünkben.

Hogy szerencsések vagyunk, és végül mindent megúszunk   

Nem lehet véletlen, hogy a töriérettségin pont azt az egy tételt húztuk, amit tudtunk is, és végül ötöst kaptunk, holott csúfosan buknunk kellett volna, és a biciklibalesetünknél is ott kellett hogy legyen egy őrangyal, hiszen a gerincünket törhettük volna. Arról nem is beszélve, hogy sose derült ki, hogy megcsaltuk életünk szerelmét. Mi ez, ha nem különleges szerencse, ami csakis minket követ, amerre járunk?

 A legenda szerint a hetedik év a vízválasztó egy kapcsolatban, holott a házasság első néhány éve legalább ilyen kritikus. Utóbbi végül is érthető: kezdőként kell bizonyítani egy új, ismeretlen helyzetben.

Nem is sikerül mindenkinek elsőre a helytállás. A válóokokat Vályi-Nagy Erika kutatta.

Füst Milán négylábú asztalnak látta aházasságot. Ha bármelyik lábával van valami, máris billegni kezd. Az asztal első lába: a partnerek hogyan szeretik eltölteni az időt, azaz kell, hogy az életstílusban legyen közös pont, valami azonosság. És persze fontos a szeretet. Ez a második láb. A harmadik láb a szex: passzolni kell szexuálisan is. És a házasság gazdasági kapcsolat is egy férfi és egy nő között. Ez a negyedik láb.

MINDENT MAGAMNAK KÖSZÖNHETTEM

Mindegyik láb nagyon fontos, Anikó mégis azt hangsúlyozza, hogy saját kárán kellett rádöbbennie, milyen sokat számít az a bizonyos harmadik láb. Szex nélkül ugyanis biztosan meghal egy kapcsolat. „Kicsit úgy éreztem magam, mint Carrie a Szex és New Yorkban. Megszereztem az életem Mr. Bigjét, és megtörtént az, amire leginkább vágytam: elvett feleségül. És valahogy nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy mi is csak egyek vagyunk a sok házaspár közül, akik együtt élik a mindennapjaikat. Carrie például kiakad a tévén, és bevallom, nálunk is itt mérgesedett el a dolog. Kiábrándító volt a hálószobában nézni a híradót – holott régen itt gyűrtük szerteszét a lepedőt, és utána hajnalig folytattuk világmegváltó beszélgetéseinket. Mindent olyan kevésnek, olyan laposnak éreztem a régi életünk fényében. Ezért aztán folyton sértett voltam és elégedetlenkedtem. Egyre jobban belelovaltam magam a duzzogásba, és kitaláltam, hogy büntetésként nem fogok szexelni. Ha ő tévézik, ha ő nem beszélget velem, én nem adom oda magam. És bár kívántam az együttlétet, egyre jobban növeltem a köztünk lévő szexuális távolságot.” Anikó azt mondja, eljött az a pont, amikor már egyikük se mert kezdeményezni.

Elmaradtak az összebújások, helyette csak veszekedtek. Ő megerősítve érezte magát, mert tessék, ki kívánna meg egy ilyen mufurc fickót, aki amint hazajön, benyomja a tévét, és egy kedves szava nincs a feleségéhez! „Az már nem jutott eszembe, hogy talán nekem is tenni kéne valamit a családi békéért. Ma már nem is értem, miért akadtam ki annyira azon, hogy a férjemnek van valakije – vallja be Anikó. – Elutasítottam, ezért máshol kereste a szexet. Én dühöngtem, őrjöngtem, és továbbra sem adtam módot arra, hogy kibékülhessünk. Pedig szerintem még akkor is megmenthettem volna a kapcsolatot.” Gyors válás következett, aztán a szétköltözés. Anikó hosszú évekig egyedül maradt, és volt ideje gondolkodni. És rájött: talán mégse kellett volna a szexet kiiktatni. „Talán természetes is, hogy néha tévéznek a párok...” – mondja. Az új kapcsolat négy év múlva érkezett Anikó életébe, s azóta is együtt élnek. „A szexet az egyik legfontosabb dolognak tartom az életünkben. Azon túl, hogy jólesik, remek eszköz minden probléma elsimítására. Mert persze néha veszekszünk, elegünk van, és kimerülésig nézzük a tévét. De az összebújással egy mozdulattal ki lehet billenni ebből a rossz állapotból, és máris egy másik dimenzióból folytatjuk, amit a szex miatt abbahagytunk.”

MENEKÜLÉS A MAGÁNY ELŐL

Alapvető emberi félelmeink közé tartozik a magány. Legalább annyira nyomasztó, mint az éhség, a rettegés a támadástól – amelyek végigkísérték az egész emberiséget. A modern korban az első kettőtől már kevésbé kell aggódni, de az egyedülléttől való szorongás mindenki életében ott van.
Két tönkrement házasság után Beatrix úgy véli, először meg kell tanulni egyedül élni, dönteni, és csak utána szabad összeköltözni egy másik emberrel. „Főiskola után azonnal férjhez mentem az egyik évfolyamtársamhoz. Nem volt akkora szerelem, inkább a félelem volt nagy, hogy egyedül kell elkezdenem a felnőtté válást, az álláskeresést, a lakásbérlést. Együtt minden sokkal könnyebb volt. És mentek is a dolgok remekül – csak a kapcsolat döglődött. Mert az összekapaszkodás nem volt elég egy életre, hamar rájöttünk: nincs mit keresnünk egymás mellett. Tulajdonképpen fájdalom nélkül elváltunk, de én már az első szabad napomon szorongani kezdtem, hogy most mi lesz velem egyedül. Valójában nem is értem, miért rettegtem ennyire: összejött egy garzonra való, a fizetésemből el tudtam tartani magam, még szórakozásra is jutott. Végre élvezhettem volna a felnőtt életet, ehelyett maga voltam a görcsgombóc, akit kidobtak a világűrbe. Beatrix ekkor újra belemenekült egy házasságba. Ám fél év múlva már tudta: rossz döntést hozott. Mégis maradt. „Gondoltam, muszáj változnom, muszáj alkalmazkodni és dolgozni a kapcsolaton. A férjem mellett döbbentem rá, hogy bizony most is egyedül vagyok, az élet nagy kérdéseit most is egyedül élem meg. Rájöttem, hamis illúzió, hogy a házasság majd megment az egyedülléttől. Meg kell tanulnom a magányt elviselni, belekalkulálni a mindennapjaimba, a kapcsolataimba, mert ha nem teszem, soha nem lehetek boldog.”

VÁLÓOKOK ÉS TÉVHITEK

A statisztikusok kérdőíveken keresik a választ arra, miért válnak el az emberek. Ezekben a felmérésekben az alkoholizmus, a hűtlenség, az erőszak szerepel az élmezőnyben. A kutatások szerint sokan a hamis illúziók miatt döntenek a szakítás mellett. A Herczog Mária által szerkesztett Együtt vagy külön című könyv sorra veszi, milyen tévhitek vezetnek leggyakrabban a váláshoz.

• Ha nagyon szeretjük egymást, a többi már magától jön. Tehát semmi különöset nem kell tenni a házasságért. Ez nagy tévedés. A házasság állandó építkezést, odafigyelést, egyeztetést és folyamatos együttműködést igényel. A mondás inkább úgy helyes: semmi nem jön magától.
• Találd ki a titkos gondolatom! Gyerekkorból jön ez a vágy, amikor még az anya valóban kitalálta minden gondolatunkat. Ez a vágy mindenkiben ott él, és más megítélés alá esik az, amit kérni kell. A kérés amúgy is sarkalatos pont egy házasságban. Nem jó úgy kérni, hogy azt várjuk, azonnal teljesüljön is a vágyunk. Így nem hagyjuk meg a másiknak a döntés jogát, hogy elfogadja vagy visszautasítsa a kérést. Más esetekben viszont nem merünk kérni, mert félünk a visszautasítástól. Ezek teszik igazán tönkre a kapcsolatot: sem kérni, sem visszautasítani nem merünk.
• Majd a gyerek megoldja! Ősi eszköz, hogy jobb legyen a kapcsolat. Sajnos a statisztikák egyértelműen azt bizonyítják: nem működik.
• Kettesben jobb, mint egyedül! Ez attól függ, hogy kivel kettesben. Ha egy megértő társsal élünk, az valóban jobb, mint egyedül élni, de ha csak a magány elől menekülünk, ha csak a félelem miatt maradunk a kapcsolatban, máris nem igaz a mondás A válás után Beatrix évekig egyedül élt. Eleinte borzalmasan érezte magát, de megszokta a helyzetet. És nemrégiben újra szerelmes lett... „Lubickolok az érzésben, hogy van valaki mellettem, és szinte ki akarja sajátítani minden időmet. De tudom, hogy ez csak átmeneti állapot, ha össze is kötjük az életünket, a magánnyal időnként meg kell birkóznom.”

AZ A BIZONYOS 7. ÉV

„Átértékelődött a hetedik év fogalma” – mondja Szvetelszky Zsuzsanna, az ELTE társadalomkutatója. Szerinte ez a szám nem lebeg Damoklesz kardjaként a házasságok fölött, inkább egyfajta kapcsolati telítettségről szól. Ilyenkor inkább azt élik meg a felek, hogy mindent tudnak már a másikról, a kisujjától a haja száláig ismerik. Általában ekkor robbannak be a harmadikok a házasságba, holott a történet gyakran csak arról szól, hogy meg kellene újulni. „Én úgy gondolom, egy kapcsolat addig él, amíg a felek úton vannak – fejti ki a szakember. – Ha valahonnan valahová tartanak, nem pedig egy állóvízben álldogálnak. Egyénre szabottan is igaz ez; akkor van a házasságnak jövője, ha én magam fejlődhetek benne. És tegyük hozzá: van az agyonszidott médiának itt egy jó hatása is, hiszen egyre többet halljuk, hogy dolgozni kell egy kapcsolaton. Hogy létezik párterápia, mediáció, pszichológia. Hogy igenis küzdeni kell egy házasságért, nem pedig az első rossz szóra elválni.”

DIVATBÓL VÁLNI?

A válások számának növekedése ellenére a válást kudarcként élik meg a felek. Az is gyakori, hogy sokan csak a lobogó szerelmet keresik, s ha a kapcsolat már túljut az első fellángoláson – az első néhány éven –, akkor továbbállnak. Ez lehet a klasszikus futó viszony megfelelője, ahol már az első vita után mindenki a saját útját járja. Egy kapcsolatban előbb-utóbb óhatatlanul felmerülnek vitás kérdések, és egy cseppet sem mindegy, miként játsszák le a felek az első csatáikat. Azért is van sok válás, mert a világ azt sugallja: a párkapcsolat folyamatos tűzijáték, és megdöbbenve állunk a hétköznap reggelek előtt, és nem értjük, miért laposodott el a szerelem. Wéber Katalin pszichológus szerint az életminták közé beépült, hogy a válás lehet a megoldása a kiüresedett kapcsolatnak.  Pedig nem a menekülés az egyetlen megoldás. Inkább a konfliktusok felvállalása, a problémák átbeszélése – akár segítséget is igénybe véve. A kritikus évek nem azért vannak, hogy elváljanak a felek, hanem hogy új szakaszba mentsék át a szerelmüket, és még inkább megerősítsék a szövetségüket.

HÁZASSÁG VS. VÁLÁS

2007-ben mintegy 40%-kal kevesebb volt a házasságkötések száma, mint 1990-ben. A házasságkötések radikális csökkenése a többi közép-kelet-európai országban is megfigyelhető. A nyugat-európai országokban a csökkenés sokkal kisebb mértékű. Néhány észak-európai országban (Dánia, Finnország) nőtt a házasodási kedv. A házasulók életkora emelkedik: 1990-ben a nők átlagosan 22 éves korukban mentek férjhez, 2007-ben 27,5 évesen. A férfiaknál a 24,7 év 30,1 évre emelkedett. A válások száma nagyon magas Magyarországon: a 2007-ben kötött házasságok csaknem fele előreláthatóan válással fog végződni. A válások leggyakrabban a házasság első éveiben következnek be, a hetedik év után csökken a válás kockázata. 2007-ben átlagosan 12 és fél év után váltak el a párok egymástól. (Az elmúlt 17 évben jelentősen emelkedett az idősebb korban válók száma, pl. a 15–19 év házasság után válók száma 3,7%-ról 6,5%-ra emelkedett). A váló felek életkora nők esetében átlagosan 38 év, a férfiaké 41 év. A felbomló házasságok mintegy 60%-ában van kiskorú gyermek. (Forrás: Demográfiai portré 2009, Kiadja: KSH, Népességtudományi Kutató Intézet)

 Nehéz megtalálni a szerelmet, és senki sem kezd szívesen egy olyan emberrel, aki később megcsalja. De honnan tudhatnánk előre, amikor még a rózsaszín ködben úszunk? Egyesek a hangszínben vélik megtalálni a megoldást.

Az Evolutionary Psychology című lap online kiadásában megjelent tanulmány szerint a férfiak a magas hangú nőkről, a hölgyek pedig a mély hangú férfiakról tartják úgy, hogy hajlamosak a félrelépésre. Meglepő volt azonban, hogy e vélemény független volt attól, hogy az adott ember milyen hangszínt tartott vonzónak – mondja Jillian O’Connor, a kanadai McMaster Egyetem viselkedéskutatója.

A kutatáshoz 49 női és 55 férfi főiskolai hallgatót kértek fel, hogy négy pár férfi és női hangot hallgassanak meg magnóról. Előzőleg mindegyiket manipulálták elektronikusan, így ugyanazt a hangot alacsonyabb és magasabb változatban is meghallgathatták. A résztvevőket először arra kérték, hogy döntsék el, véleményük szerint a pár melyik tagja hajlamosabb megcsalni a másikat, majd hat másik hang meghallgatása után arra, hogy válasszák ki, melyiket tartják vonzóbbnak. Mindkét nem tagjai előnyben részesítették a magasabb női és a mélyebb férfihangot.

„Eredményeink azt mutatják, hogy az, hogy első benyomásként mit gondolunk a másik nem egy tagjának szexuális magatartásáról, jórészt az illető hangján alapul – magyarázta O’Connor. – Ez fontos, mivel ezek az előfeltevések határozzák meg, hogy milyen elvárásokkal kezdünk bele egy kapcsolatba.”

Egyéb tényezők, mint például a hormonok nemcsak a hangszínt határozzák meg, hanem azt is, hogy milyen párt keresünk magunk mellé. Noha a nők vonzóbbnak tartják a mélyebb hangú férfiakat, ez utóbbiak szervezetében a tesztoszteron is nagyobb mennyiségben található meg, ami több partner keresésére ösztönzi őket. Ugyanígy a nőknél az ösztrogén okozza a magasabb hangot, és azt is, hogyszabadosabb szexuális életet élnek – igaz, ez utóbbi betudható annak is, hogy több férfi érdeklődik irántuk.

Ezen információk birtokában hogyan kerülhetik el a társkeresők a szívfájdalmat? A legjobb, ha sokat beszélgetünk a másikkal. „Ha ezek az előfeltevések segítenek a megfelelő partner kiválasztásában, nagyobb eséllyel kerülhetjük el a hűtlenség olyan következményeit, mint a válás, a pénzügyi összeomlás vagy a nemi betegségek” – állítják a kutatók.

 A hűtlenség nem csak úgy megtörténik, gondolkodással és cselekedettel elkerülhető. Tuti tippeket persze nehéz adni, de van, aki megpróbálta…

Shirley P. Glass és Jean Coppock Staeheli a Not „Just Friends”: Protect Your Relationship from Infidelity and Heal the Trauma of Betrayal című könyvében 7 tippet ad a házaspároknak, hogy hogyan kerüljék el a hűtlenséget.

 Rendületlenül hiszünk a nemek egyjogúságában, de aki 20 éves kora után is úgy gondolja, hogy a férfiak és a nők alapvetően hasonlóak, az nem látott még pasit, aki elengedi magát.

Nézzük meg azokat a – szigorúan férfiakhoz köthető – jelenségeket, amelyek minden nőnél kiverik a biztosítékot.

1. Előadást tart az emésztéséről
Azt még elfogadjuk, hogy a férfiakat bizonyos fokú büszkeséggel tölti el az emésztésük végterméke, és az ürítkezést egyfajta kreatív aktusnak fogják fel, azonban attól mégis inkább eltekintenénk, hogy az alkotás folyamatáról, valamint a produktumról értesüljünk. 

2. Szex után azonnal elalszik
A spontán elalvás a csecsemők és kisgyerekek kiváltsága, tíz év felett semmilyen biológiai hajlam nem ad rá mentséget. Nem, nem és nem! Nem hisszük el, hogy nem lehet orgazmus után ébren maradni, legalább egy közös fogmosás erejéig.

3. Nem tud viselkedni
Nem minden férfinak volt francia nevelőnője, de kizárt, hogy valaki ne tudja, hogy étteremben vagy rendel a nőnek, vagy hagyja, hogy az előbb rendeljen. Tudjuk, hogy a férfiaknál az étlap megpillantásakor rohamosabban csökken az önkontroll, mint a legszexisebb fehérneműk láttán, de ez akkor sem mentség arra, hogy a „barátnő-pincér-én” hármast „én-kaja-pincér”-nek értelmezze.

4. Hisztizik a borotválkozás miatt
– De nem hiszed el, hogy a borotválkozás iszonyatosan fáj? 
– Nem. Nekem sem hitték el a szüleim, hogy fáj a hajam, amikor nem akartam óvodába menni.
A borotválkozás tekintetében semmilyen kompromisszumba ne menjünk bele; akkor pedig különösen ne, ha a pasi olyan szerencsés, hogy rajtunk soha nem látott még szőrt sehol; ugyanis ez nem napi 3 perces mutatvány.

5. Untat
Azt a pár nőt leszámítva, akik titkon szerelmesek Gundel Takács Gáborba, többségünknek eldurran az agyunk attól, hogy egy-egy fontos meccs után kilencven percig kell hallgatni a játékosok, edzők, szögletek és gólok és egyebek felsorolását. Vajon mi, nők, miért nem a szerelmünkhöz fordulunk vigaszért, ha kivonják a kedvenc rúzsunkat a forgalomból?

6. Ajándékoz – csak nem nekünk
Alapvetően imádunk ajándékokat kapni; és bár a szándék a fontos, azért nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a férfiak tekintélyes hányada felfoghatatlanul otromba ajándékokkal igyekszik kimutatni szeretetét. Képzeljük el a következő briliáns ajándékok átvételének gyötrelmes pillanatait: láthatósági mellény („Ilyened még úgysincs”), fém összeszerelős játék („Fejleszti a térlátást is”), zsírkréta („...mert hát te szeretsz rajzolni”)… Akkor már inkább egy üveg parfüm.
 

7. A női felháborodást hormonális problémaként kezeli
Nem kell feministának lenni ahhoz, hogy agyvérzést kapjunk az ilyen párbeszédektől:
– Nyugi, csak azért vagy ilyen ideges, mert menstruálsz.
– Biztos vagy benne, hogy ezt akartad mondani?
– Jaj, de szép vagy, amikor dühös vagy.
Ilyenkor érzi azt az ember lánya, hogy a párját haladéktalanul be kéne darálni zsiráfeledelnek.

8. Ügyet csinál a közlekedésből
Első számú kiábrándulási pont: egy közös autóút, ahol a férfi bolhacirkuszt rendez. Először is: ordibálni nem illik, nem tesz jó benyomást. Másodszor: olyan emberrel ordibálni, aki egy másik autóban ül, és ennek következtében semmit nem hall a válogatott fenyegetőzésekből, egyenesen nevetséges. Követeljük, hogy disztingváljanak, ha nő ül az anyósülésen!

9. Megpróbál rendesen felöltözni
Azt, hogy a legtöbb férfi alapvetően színvak, akár még el is néznénk nekik; de vannak olyanöltözködési bűncselekmények, amelyeket legszívesebben több hónapos elzárással büntetnénk; ilyen az edzőcipő viselése az utcán, a rövid ujjú ing zakóval, az övtáska (bármilyen formában), valamint a harsány márkajelzések a ruhákon. Sokkal kevésbé ciki tanácsot kérni, mint így megjelenni.

10. Spórol az előjátékkal
Némely férfi azt gondolja, hogy az orális szex adekvát előjáték – akkor is, ha csupán ő kapja.  Ennek megkoronázásaképpen alkalmazzák még azt a „bizonyos” tarkósimogatásnak álcázott mozdulatot, ami végképp ellehetetlenít mindenféle és fajta szexuális vágyat, mert akut és fékezhetetlen dühkitöréshez vezet.

11. Nem tudja, kije vagy
Nincs is annál kínosabb, amikor életünk szerelme a teljes nevünkön mutat be barátainak, hogy aztán nekünk egy másodperccel később sután ugyanazt a nevet kelljen elismételnünk. Most tényleg: nem mondhatná azt, hogy ő a barátnőm? – a nevemet magam is el tudom mondani, köszi.

 Bár a nők jobban kiigazodnak a férfiszerepekben, mint a férfiak a nőikben, még mindig van mit tanulnunk tőlük. Általánosítások következnek.

Egyszerűen fogalmazni
A tartalom néha elveszik, ha túl sok körülötte a forma. Ha felmerül egy gondolat bennünk, és tegyük fel, egész mondatokban gondolkodunk, valamint képesek vagyunk a káromkodásokat kihagyni a gondolatfolyamból, akkor elvileg minden rendben lesz. Nem kell szépíteni, cizellálni, tölteléklefegyverzésekkel teletűzni: a férfiak is így csinálják.

Barátságot
A férfiak sosem elemzik, hogy ki áll hozzájuk a legközelebb, és hogy mivel érdemelte ki az illető a legjobb baráti státuszt, egyszerűen tudják. A férfibarátságok ebben  különböznek a mieinktől. Ezt még akkor is tudjuk, ha soha nem vallanánk be. Lehet, hogy az az oka, hogy a mi életünk jobban szerveződik a férfiak köré, mint fordítva, ezért kevésbé értékeljük a barátainkat, de az is lehet, hogy egyszerűen gyakorlatiasabbak vagyunk, aminek a látszólagos tünete az önzés; mindenesetre ebben a kérdéskörben van mit tanulni a pasiktól: ők szinte soha nem jutnak el az „örihariig” a baráti kapcsolataikban.

Problémamegoldást 
Problémákat mással megoldatni nagyon klassz dolog: de csak akkor, ha magunk is meg tudjuk oldani őket. Ha nincs férfi a közelben, akkor bármikor képesek vagyunk kicserélni egy villanykörtét. Ha van, akkor ez miért lesz hirtelen olyan feladat, aminek a megoldása addig húzódik, amíg rá nem vesszük a hímneműt, hogy csinálja meg? Nem mintha az nem lenne a problémamegoldás teljesen valid formája, de néha egyszerűbb lenne, ha nem várnánk a sült galambokra, mert kiszámíthatatlan a menetrendjük.

Felismerni az ellenfeleket
Sokszor lelkiismeret-furdalást érzünk, ha valakiről rosszindulatot feltételezünk, és csak akkor vagyunk hajlandóak haragudni, ha valaki már beleköpött a levesünkbe. Olyankor viszont duplán: arra, aki a gaztettet elkövette, és magunkra, mert nem vettük észre. Sokkal könnyebb lenne az életünk, ha nem hinnénk a mindent átható önzetlen és feltétel nélküli szeretetben.

Flegmatizmust
Na és? – Ez egy olyan mondat, amit ritkán hallunk nők szájából, pedig olyan gyakran indokolt. Vannak dolgok, amiken az istennek sem lehet változtatni és teljesen felesleges rajtuk rugózni. Ezt az energiatakarékos hozzáállást leginkább a férfiaktól tanulhatjuk meg, akik olyan mesterszinten űzik, hogy attól felforr az agyvizünk. 

Állatnak lenni
Kiabálni, piálni, ordítani, táncolni, szeretkezni mindenféle gátlások nélkül. Ezt sok pasinak teljesen természetes dolog, és ez jó.

 Hiába igyekszünk kirakatba illően viselkedni, vannak olyan helyzetek, amikor mégis vállalhatatlanul gondolkodunk vagy viselkedünk.

Irigykedünk

Soha nem fogjuk bevallani, hogy mikor és mire vagy kire vagyunk irigyek, de annyit elismerhetünk, hogy előfordul, még akkor is, ha minden erőnkkel küzdünk ez ellen az alantas érzés ellen, ami megakadályozza, hogy mindig a helyzet magaslatán legyünk.

Versengünk

Főleg egymással, de azért a férfiakkal is. Az csak természetes, amikor azt próbáljuk meg összehasonlítani, hogy kinek jobb a haja vagy a sminkje, esetleg az autója vagy a retikülje, amikor azonban kilóra próbáljuk értékelni egymás pasiját és úgy kihozni az eredményt, hogy a miénk jobb, akkor jobb, ha nagyon elszégyelljük magunkat, és bevonulunk a sarokba elmélkedni, amíg el nem múlnak az ilyesféle ingerenciáink.

Utánzunk

Az utánzás azt mutatja, hogy képesek vagyunk alkalmazkodni a változó körülményekhez, és nem szégyelljük, ha valami újat tanulunk. Ugyanakkor arról is árulkodhat, hogy fantáziátlanok és bizonytalanok vagyunk. Ugyan miért ne dönthetnénk el egyedül, hogy milyen telefont veszünk vagy milyenre fessük a hajunkat?

Vetítünk

Néha nem tudjuk, mi lehet a helyes mértéke a problémáink megosztásának. A világ minden pénzéért nem vallanánk be, ha valami nincs rendben, inkább a végsőkig tartjuk magunkat, aztán csodálkozunk, ha a barátaink nem értik, hogy egyszer csak miért telefonálunk zokogva az éjszaka közepén, amiért eltörtünk egy poharat.

Bosszút állunk

Hát, naná. Büszkélkedni ugyan nem fogunk vele, sőt a bosszú örömét teljesen magunkban élvezzük, mert elfogadható, racionális indokot nem tudunk felhozni a csínytevésekre. A reváns lehetősége sosem évül el.

 

Halogatunk

Lustaságunkat azzal magyarázzuk, hogy csakis nyomás alatt tudunk dolgozni, ami persze nem igaz, csak hát a nyomás az egyetlen dolog, ami ellene dolgozik a heverészési kényszerünknek. Néha azért elhatározzuk, hogy egyenesbe hozzuk a napirendünket, de ilyenkor nem szólunk róla senkinek, mert a lelkünk mélyén tudjuk, hogy úgysem sikerül.

Hűtlenkedünk

Gondolatban, szóban vagy tettben: kacsintgatunk jobbra-balra. Mentség többnyire nincs, aki elbukik, arra lelkiismeret-furdalás, aki pedig azért hűtlen, mert nem tud lezárni egy kapcsolatot, mielőtt nincs új pasija, arra jó esetben szánalom, rossz esetben megvetés vár.

Becsapjuk magunkat

Hát hogyne!... Persze hogy azért nem hívott az a marhajó pasi a randi után, mert lemerült a telefonja, sőt az is lehet, hogy csak fél tőlünk. (Ez mit is kíván jelenteni?) Ugyan már: ha a telefon nem csörög, ha nem lohol a nyakunkban, akkor nincs oda értünk, és kész. Naná, hogy ez ránk nem vonatkozik.

Kicsinyeskedünk

Az esetek többségében nagylelkűek vagyunk, de amikor a hatodik pár cipőnket rúgja le a kissé csámpás barátnőnk, akkor előtör belőlünk a svábság. Barátság ide-vagy oda, mindent kitalálunk, hogy megvédjük az utolsó stilettónkat a barbár lábaktól.

Következetlenek vagyunk

Kitaláljuk, elhatározzuk, elkötelezzük magunkat a döntésünk mellett. Majd egy aprócska impulzusra, ami racionalizálhatóvá teszi a visszalépést, mindent lehúzunk a WC-n. Sőt még azt is megengedjük magunknak, hogy ezt pusztán női szeszélyként könyveljük el akkor is, ha ordít róla, hogy egyszerűen csak gyengeség.

Csak tervezgetünk

Mi majd írunk egy nagyregényt, elvégezzük az orvosi egyetemet, végül pedig kivándorlunk Afrikába. Ilyenek a mi nagy terveink, melyeket sokszor olyannyira komolyan veszünk, hogy vadul keresgéljük a repülőjegyet az Északi-sarkra, vagy beadjuk a jelentkezésünket az orvosira, de amikor valóban cselekedni kéne, akkor az is pont megfelel kifogásnak, hogy aznap éppen fáj a hajunk.

 

 A sírás a nők jó barátja és fegyvertársa, de a férfiak nem könnyeznek ilyen könnyen. Kulturálisan beléjük ivódott, hogy ez nem férfias – így szól Karafiáth Orsolya különvéleménye.

 Egyre többfelől hallani, hogy az új évezred hozta változások egyik nemekre vonatkozó fő feladata és üzenete, hogy a férfi merjen és tudjon jobban, tudatosabban élni a benne levő női minőséggel, mi nők pedig a mindannyiónkban ott levő férfienergiákkal.

Szakszerűbben kifejezve: az anima a férfiben élő nő, az animus a nőben élő férfi, ezen minőségek jelenlétét érdemes most mindkét nemnek önmagában tudatosítania. Ez a nők esetében meg is történt, és történik folyamatosan, hiszen a patriarchális szemlélet véget érésével a nők elkezdték felismerni és képviselni az érdekeiket, nem a férfi gyámságában élnek tovább, hanem kezdeményezők, önérdek-érvényesítők, aktívak, invenciózusak, kibővítették és integrálták a szerepeiket. Elkezdtünk élni a bennünk levő férfierővel, animusszal, ami azon túl, hogy segíthet elvezetni bennünket a valóságos férfihoz, megmutatta a bennünk levő bátorságot, tetterőt, aktivitást.

Azzal, hogy valójában mi számít férfi, illetve női tulajdonságnak, egy külön tudományág , a gender-role foglalkozik, hiszen valójában minden tulajdonság mindenkiben ott lehet, csak más arányokban. Mégis ha nagyon leegyszerűsítem és lemegyek egészen az ivarsejtek működésének a mechanizmusáig, akkor a petesejt és a spermium mutatja meg legtisztábban, legkarakteresebben, mi is a két nem alapvető működésének a mintája. 
(A spermium a kezdeményező, dinamikus, versengő, ami meglépi, megteszi, megvívja a maga útját, a petesejt pedig a statikus, várakozó, el- és befogadó, ami több tucat karocskájával választ, majd befogadva eggyéolvad és átlényegül, és egyesülve egy harmadik minőséggé transzformálódik.)

Itt lehet meglátni leginkább a klasszikus férfi és női minőségeket.
Tehát a férfiben élő női én, azaz anima, maga az el- és befogadás, a férfi lényének az érzelmi és intuitív oldala. Kezdetben az anya, aki önmagával táplálva gyermekét a női minőséget is betáplálja a férfibe, később az összes nő, akivel a férfi kapcsolatba kerül, s akik által kialakul a benne lévő nő. Az együtt érző, elfogadó, megértő, megérző. Tehát – mint tudjuk – ebből a szempontból is igen meghatározó az, amit szülőként a gyermekbe táplálunk.

Én jelenleg azt látom – és mindenfelől ezt is hallom –, hogy míg a nők elkezdték intenzíven megélni a bennük élő animust, férfi ént, addig a férfiak sokkal kevésbé képesek megnyílni a bennük lévő női minőségnek, animának. A lelki wellnesseimen az egyik leggyakoribb, legtipikusabb, nők által hozott probléma az, hogy a párjuk/férjük/kedvesük nem tudja kifejezni az érzelmeit, sokan a férfiak közül a lélekkel való foglalkozást már eleve hülyeségnek is tartják, női fecsegésnek, miközben ők maguk szenvednek a saját lefagyottságuktól. (Lásd a halálozási arányt és a vezető betegségeket: szívinfarktus, prosztataproblémák, és a főleg férfiakat sújtó életközépút-válság.) 
Meg lehet őket érteni, hiszen kiskoruktól arra voltak kondicionálva, hogy ne adjanak teret az érzelmek megélésének (hisz az nem illik egy fiúhoz, férfihez…), így most nem olyan egyszerű nekik egy másik üzemmódba átkapcsolni. Pedig ahhoz, hogy létrejöjjön a nemek közt a harmónia, az új egyensúly, és hogy ők maguk is egészségesek legyenek (ami mindenkire és mindenre kihat), nekik is változniuk kell!
És ez a változás arra is ki fog hatni, hogy globálisan is megtörténjen a paradigmaváltás, azaz e helyett a rohanó, versengő, egymással harcoló, kapzsi, pénz-, hatalom- és teljesítmény-központú világ helyett egy olyanban élhessünk, ahol több szeretet, megértés, elfogadás, együttérzés van, ahol a belső hang, az intuíció szerepe, a művészet mindenkiben ott lakó teremtő ereje dominánsabb lesz. Hogy hogyan segítheti a mindenkiben ott lakó női minőség úgy egyénileg, mint globálisan is az életünk minőségét, egy közeljövőben kezdődő tantrafesztivál keretén belül részletesen is beszélek. 

Addig is (és azon túl…) növekedjen a mindenkiben ott lévő női energia, hiszen a nő nő!

 Még a kicsinyességnél és a neveletlen viselkedésnél is nagyobb eséllyel csökkenti a szex lehetőségét a rossz szájszag.

Fontos randi előtt nem árt messziről elkerülni a hagymakarikákat és a fokhagymás ételeket, ugyanis a Listerine felmérése szerint, melyről ezen a ponton azt feltételezzük, hogy semmiféle módon nem manipulált eredményeket tartalmaz, a büdös lehelet volt az első számú vágyölő a randevúkon.
1020 megkérdezett emberből 37 százalék mondta, hogy kénköves pokol bűze volt a romantika leghatásosabb ellenszere. 

Második helyezést a neveletlen viselkedés érte el, 26 százalékkal, ami nem csoda, hiszen ha egy férfi, vagy akár nő, mondjuk nem tud udvariasan viselkedni egy pincérrel, akkor azonnal arra asszociál az ember, hogy vele sem lesz képes betartani az alapvető szabályokat. Az emberek 17 százalékának azonban a leggázosabbnak az olyan emberek tűntek, akik nem voltak képesek odafigyelni arra, amit mondanak. (Ez valóban ordító vörös kendő kell hogy legyen bárkinek, aki nem valami személyiségzavaros partnerre pályázik.) 

Rossz tulajdonságnak számított még a sárga fogsor, aminek azért lehet némi köze a rossz szájszaghoz, illetve a stílus hiánya. Arról viszont nem szól a felmérés, hogy ez pontosan mit takarhat, de a maga 5 százalékával talán nem is volt olyan fontos.

A legdurvább vágyölő

•  Szájszag
•  Izzadtságszag
•  Koszos köröm

 Avagy ki a legvonzóbb celeb? Kiderül Nagy Szextesztünk eredményhirdetésének utolsó részéből..

Liptai Claudia – akivel a férfiak leginkább ágyba bújnának Fotó: Sanoma Archív/Press.Tv2.hu

Claudiának ezúton gratuláljunk, nyilván erre mondja a szakirodalom, hogy „kisugárzás”... Vagy az is lehet, hogy egyszerűen csak folyamatosan képernyőn kell lennie egy nőnek ahhoz, hogy tömegesen beindítsa a férfifantáziákat (igaz, ennek némileg ellentmond például Keresztes Ildikó 97. helye a listán).

Természetesen Brad lett az első

 Hányasra értékelik a magyarok partnerük testét? Mennyire számít nekik a méret? Hány százalékuk maszturbál párkapcsolatban? Nagy Szextesztünk utolsó eredményhirdetésén minden kiderül...

Reméljük, a Nagy Szexteszt eredményével újabb szöget verünk az anorexiás korszak koporsójába: felmérésünk szerint a férfiaknak mindössze 17%-a kedveli a vékony nőket az ágyban, 64%-uk anormál nőkkel feküdne le, és talán meglepő, hogy még a „teltkarcsú”-ra is többen szavaztak, mint a vékonyakra (19%). Az eredményből az is látszik, hogy a nők kevésbé vonzódnak a szélsőségekhez: az ő körükben 75% elégedett a normál testalkatú szexpartnerekkel (vékony pasikra gerjed: 6%, mackókkal mókázna: 18%).Felmutatják a 7,8-at

Ezek után nem meglepő, hogy a férfiak inkább elégedettek a testükkel (talán mert kisebbek az elvárások...), 10 fokozatú skálán ők átlagosan egy magabiztos 6-ost adtak arra, amit egy egész alakos tükörben látnak, míg a nők 5,5-öt. Jó hír, hogy jó eséllyel a partnerünk szebbnek lát minket, mint mi magunkat: arra a kérdésre, hogy mennyire vagy elégedett partnered testével, férfiak és nők egyetértésben kiosztottak a másiknak egy szép átlagos 7,8-at!
A plasztikázott nők nem nagyon olvashatnak Nők Lapja Cafét, legalábbis a tesztet kitöltő több mint 70 000 nőnek csak a 4%-a vallotta be, hogy végeztek már rajta „szépészeti” műtétet – ezek fele mellplasztika volt. A testtel való elégedettséget vizsgáló kérdés eredményével összhangban a válaszadó nők 52%-a gondolt már arra, hogy szépészeti műtétet hajtasson végre a testén. A műtéten gondolkodók 70%-a mellműtéten töpreng, 38% a hasán (is) alakítana, 12% pedig az arcával elégedetlen.

Szex – egyedül

Ha eddig nem tudtad, most itt a kendőzetlen tény: a férfiak 87%-a szokott rendszeresen önkielégítést végezni. Ebből 37% csak akkor, ha nincs szexuális partnere, 63%... akkor is. A nők 74%-a vallotta be, hogy szerez örömet magának (39%-uk partner nélkül, 61% partner mellett is). Egyik legrafináltabb kérdésünk ezzel a témával kapcsolatos („Tud róla a partnered, hogy szoktál önkielégítést végezni?”). Ezen a ponton a nők 1%-a, a férfiak 3%-a beijedt – ennyivel több lett ugyanis a „soha nem szoktam” válaszok aránya, mint egy kérdéssel korábban. A partner mellett önkielégítő férfiak és nők 57%-a úgy tudja, hogy partnere tud róla, hogy néha magához nyúl. És 43%-uk hiszi azt, hogy a partner mit sem sejt a kis titokról...

Egyszer és utoljára: Számít a méret?
A teszt vége felé érkeztünk el a szexualitással kapcsolatos kérdések klasszikusához, a „Számít-e a méret?”-hez. Mi természetesen Mester Dóra szexoktatóval értünk egyet, aki szerint leegyszerűsítők ezek a kérdések és normatív válaszokat eredményeznek, ennek ellenére kíváncsiak voltunk, hogy több mint 100 000 válaszadó mégis mit mond erről egy anonim teszten. Nos, a nők 10-es skálán átlagosan 5,1-es fontosságúnak értékelték azt, hogy mekkora a partnerük pénisze, a férfiak a hasonló kérdésre (Mennyire számít a szexben a péniszed mérete?) átlagosan 4,5-öt adtak.

A nőket megkérdeztük arról is, hogy mit gondolnak arról: a barátnőik szerint mennyire számít a hímvessző mérete – és itt már jóval magasabb, 6,3-es átlagot kaptunk. A férfiaktól pedig azt kérdeztük, okoz-e frusztrációt számukra a péniszük mérete. 82% válaszolt nemmel, vagyis elmondható, hogy nincs különösebb probléma a magyar pasik önértékelésével.

Hátsó szándékok

Őszinte és tabumentes tesztünkben rákérdeztünk arra is: hogy viszonyultok az anális szexhez. Nyilván nem fogja harsány „jé, tényleg?” most elhagyni senki száját, de azért leírjuk: a pasik jobban kedvelik a műfajt. 40%-uk „szereti”, 23% olyan rendes, hogy ha a partnere akarja, hát odatartja („ha a másik nagyon szeretné, megteszem neki”), 3% kipróbálta, de soha többet, 17% nem próbálta, de tervezi, és mindössze 17% úgy szűz ezen a téren, hogy nem is akar ezen változtatni. A nőknek ezzel szemben csak 15%-a kedveli a dolgot, 29% teszi meg a másikért, 19%-nak volt rossz élmény, és soha többet, 7% tervezi, 30% nem próbálta és nem is fogja. (Kis értelmezési segédlet férfiaknak: azoknak a nőknek, akik már kipróbálták, kb. a harmada úgy nyilatkozott: soha többet...)

Hogy szexel a magyar?

Végül kukkantsunk be a magyarok hálószobájába (esetleg munkahelyére, parkokba stb.), és nézzük meg, mit művelünk ott a hagyományos szeretkezésen kívül. Hódolunk az orális szexnek (nők: 90%, férfiak: 91%). Análisan közösülünk (51% és 56%). Szexelünk nyilvános helyen (37%! – 42%!). Szexelünk a munkahelyünkön (20% és 35%!). Odakötözzük egymást az ágyhoz (vagy máshoz, pl. magunkhoz; 19% és 18%). Házi pornófilmet rendezünk (11% és 16%). Hármasban csináljuk (2 férfi, egy nő: 6% és 10%; 2 nő, egy férfi: 5% és 15%!). Esetleg azonos neművel szexelünk (6%! és 3%).
Szalagcímekre érzékenyebb olvasóink kedvéért megfogalmazzuk másképpen is. Legalább minden harmadik magyar szexelt már nyilvános helyen! Minden harmadik munkavállaló férfi szexelt már a munkahelyén! 70 738 nőből 4244 lefeküdt már... nővel.

A Nők Lapja Café Nagy Szextesztjének eredményfeldolgozása ezzel véget ért. Illetve... holnap még eláruljuk az egyetlen nyitva maradt kérdésre a választ: álmaikban kivel feküdnének le legszívesebben a magyar nők és magyar férfiak?

Szexteszt részeredmény: A férfiak harmada elképzelhetetlennek tartja az örök hűséget

Kik a hűtlenebbek: a nők vagy a férfiak? És ha már megtörtént a félrelépés: ki vallják be inkább szánva-bánva a dolgot? 

Elértük a 100.000 kitöltést Nagy Szextesztünkkel, mely bár nem reprezentatív, beszédesen mutatja be szexuális kultúránkat. A tesztet október 31-ig még bárki kitöltheti anonim módon – és senki ne gondolja, hogy már úgysem változtathat az eredményeken, egy-két eldöntendő kérdésünknél még egészen szoros küzdelemben vannak az igenek és a nemek...
Ilyen például a „Ha szexuális együttlét alatt nincs orgazmusod, színleled-e?” kérdésünk, melyre a válaszadó nők 45%-a jelölte meg az „egyszer-kétszer”-t vagy a „gyakran”-t – és nagyon reméljük, hogy a „sohá”-t ikszelők (53%) sem partnerük jelenlétében töltögettek...

Ha nem mondom el neki, az már megcsalás?
Mivel egyre türelmetlenebb e-maileket kapunk arra vonatkozóan, hogy „de mikor áruljuk már el az eredményeket?”, elkezdünk már most szivárogtatni... részeredményeket – elsőként a hűség témakörben.
Az „Elképzelhetőnek tartod magadra nézve a sírig tartó hűséget?” kérdésünket nagyon szeretjük, mert nem azt firtatja, hogy a mostani kapcsolatban hűséges-e a válaszadó, hanem, hogy egyáltalán hogyan viszonyul a hűség fogalmához, így általánosságban tudhatjuk meg a tesztet kitöltők hozzáállását a témához.
Nos... talán nem meglepő, hogy a nők nagyobb többsége válaszolt a kérdésre igennel (77%), mint a férfiak (68%). Ráadásul a hűtlen férfiak nem elég, hogy többen vannak, mint a hűtlen nők, még hajlamosabbak a lapításra is: 54%-uk nem-et ikszelt a „Ha félrelépsz a párkapcsolatodban, jónak tartod elmondani partnerednek a történteket?” kérdésre, míg a nők pontosan fele azért bevallaná „bűnét”.

 Mi jön be jobban, ha mindent, vagy ha semmit sem tudsz a pasiról? Szeretnéd tudni, hogy tetszel-e neki? Egy friss kutatásból kiderül, hogy mi vonz minket a férfiakban.

A hír nem feltétlenül revelatív, hiszen minél többet tudunk valakiről, annál valószínűbb, hogy már kiderült, hogy mi az, ami miatt mégsem vonzódunk hozzá. Nem véletlenül olyan népszerű randizási tanács, hogy próbáljunk meg titokzatosak lenni, mondják a kutatás szerzői, Erin Whitchurch és Timothy Wilson, a Virginiai Egyetem tudósai, valamint Daniel Gilbert a Harvardról. 

A kutatás módszere az volt, hogy 47 fiatal nőnek mutattak olyan Facebook-profilokat, amelyeket maguk állítottak össze, miközben úgy tettek, mintha azt vizsgálnák, hogy a Facebook mennyire alkalmas társkereső oldalnak. A lányoknak azt mondták, hogy a pasik, akiknek a képeit láthatták, szintén látták az ő képeiket.A csajok egyik csoportját azzal kecsegtették, hogy az említett férfiaknak ők tetszettek a legjobban az összes csaj közül, a második csoportnak azt mondták, hogy átlagosnak találtattak, míg a harmadik csoport semmilyen információt nem kapott arról, hogy őket vajon milyennek tartották a srácok.

 Mutass egy kis klasszist! Adakozz menhelynek! Ne is foglalkozz a nővel! – csak néhány a legbénább csajozós tipp közül. Ezek után ki csodálkozik azon, hogy csupa ügyetlen fazonnal akadunk össze?

Nehéz eldönteni, hogy ezek a magazinok minket, nőket, vagy a pasikat nézik teljesen hülyének. Mindenesetre az a férfi, aki ezeket a tippeket követi, maximum a randizombik közé tud bekerülni

Szórakoztatás

„A legszebb nők elvárják, hogy szórakoztassák őket. Ezért viccesnek, kalandosnak és veszélyesnek kell lenned. A nők rákattannak az olyan pasikra, akik jól elszórakoztatják őket, pláne ha másnap nem is keresik a kívánt nőt.”

Ebben az a legnagyobb tévedés, hogy csak a legszebb nők várják el, hogy egy pasi szórakoztató legyen. Lehet, hogy egy előnytelen külsővel megáldott nő nem kaphatja meg hazánk Brad Pittjeit, de ez közel sem jelenti azt, hogy meg kell hogy elégedjenek egy kockafejű töppeteggel. A második legnagyobb tévedés pedig az, hogy a jó nők, illetve a nők általában gerjednek arra, ha valaki tesz rájuk. Nos, nem. Az igazán jó pasiknak pont az a jellemzőjük, hogy akkor is izgalmasak, ha a homlokukra van írva, hogy fél karukat odaadnák a nőért.

Kihívás 

„Tégy úgy, mintha nem különösebben érdekelne a csaj, és csak azért hívod fel, mert épp unatkozol, vagy egyébként értelmes társaságnak tartod. Ennek hatására mindent meg fog tenni, hogy felkeltse a figyelmedet.”

Utóbbi mondat a szórakoztató újságírás gyöngyszeme. Mindent?... És egészen pontosan mi mindenre gondoltak? Miért tennénk meg „mindent” egy olyan pasiért, akit nem érdeklünk? Egy magára valamit adó nő ilyenkor szépen sarkon fordul és befogadóbb közeget keres. 

Nagylelkűség

„A szép nők szinte mindent megkapnak a férfiaktól, úgyhogy ne próbáld meg ajándékokkal elhalmozni. Jobb, ha jótékony hajlamokat mutatsz. Ha azt látja, hogy mások jólétéért aggódsz, és látványosan cselekszel is, biztosan beléd esik.”

Pasiszótár – „Olyan jó, hogy vagy nekem!”

Álljunk meg egy szóra! Ki mondta, hogy nekünk nem kell ajándék? Nem nagyon létezik olyan nő, aki utálja az ajándékokat. Ráadásul milyen tévút az, miszerint rögtön beleszeretünk egy adakozó jótét lélekbe... Csak azért, mert valaki kutyatápot visz egy menhelyre, még nem biztos, hogy álompasi. 

Idő

„Minél tovább beszélgetsz a jó nővel, annál nagyobb eséllyel fogod elszúrni. Tűnj el, amint megszerezted a számát, és ne várd meg, hogy találjon rajtad valamit, ami nem tetszik neki."

Nos igen. Ugyanakkor a nőben felmerülhet, hogy a pasinak vajon mi a rosseb a baja, arról nem is beszélve, hogy amit ott és akkor mondott volna, az később úgyis kicsúszik a száján. Tehát miért is húzzuk egymás idejét, ha nem muszáj? Ha egy pasi annyira parázik, hogy elront valamit, az többnyire úgysem túl szexi.

Dominancia

„Tudományos tény, hogy a vonzó nők tudat alatt a domináns férfiakhoz vonzódnak. A majmok között az összes közösülés 75%-ában a domináns hímeknek van részük.”

Persze, persze. Már csak az a kérdés, hogy ki dönti el, hogy melyik férfi domináns és melyik nem? Van erre valami teszt? Ráadásul a pasik nagy része összekeveri a dominánst az erőszakossal, ami még sosem volt jó irány, ha csajozásról volt szó.


Klasszis

„Mutass egy kis klasszist, a vonzó nők rá fognak indulni. Hogy mi az? Értesz a borhoz és a külföldi filmekhez? Szereted Frank Sinatrát?... Vagy esetleg az egzotikus kaját?”

Persze, mutass egy kis klasszist, vagy néhány tigrisbukfencet. Végezzen el a pasi egy borszakértői tanfolyamot, vegyen 5 Sinatra CD-t, és egyen a sarki kínaiban. Ettől lesz igazán vonzó. Az már nem számít, ha közben neveletlen és bunkó, a lényeg, hogy mutassa azt a klasszist. 

Női magazinok szextippjei

Szex

„Semmi esetre ne közeledj a jó nőhöz barátkozósan, mert azonnal el fog könyvelni havernak. Akármilyen nehéz is, tedd nyilvánvalóvá, hogy randizni akarsz vele.”

Sőt az lenne a legjobb, ha rögtön kikapcsolnák a melltartónkat, mi, nők úgyis imádjuk azt érezni, hogy hogy le akarnak minket fektetni. Tényleg van olyan pasi, aki ezeket a szuper tippeket követi?

 

 Titkok és hazugságok: Ha a pasid félrevezet

 

Az őszinteség nemcsak az önismeretben az egyik legfontosabb erőforrás. A párkapcsolatban ugyanúgy nélkülözhetetlen. Mit is tehetsz hát, ha észreveszed, hogy a pasid ködösít?

 

 

 

Először is: Ébresztő! Felháborítónak találod, ha pasid nem mond igazat? Ráadásul kiderül, hogy már hosszú ideje mellébeszél? Ideges vagy, kiakadtál? Nos, hát akkor először is ébresztő! Hol voltál eddig, mit csináltál, hogy ezt nem vetted észre?  Egy egészséges, "normálisnak" mondható párkapcsolatban a felek jól ismerik, és fél szavakból is megértik egymást, és nem hazudnak egymásnak. Ha megpróbálnák, az úgy is hamar kiderülne. Ha tehát rádöbbensz, hogy a párod jó ideje félrevezet téged, és túlvagy már az első dührohamon és a második százas csomag papírzsepin is, és szörnyen ki vagy bukva, hiszen "minden a legnagyobb rendben volt", miért tette ezt veled, akkor ébredj fel végre, és vedd észre, hogy már jó ideje nincs rendben a kettőtök kapcsolata. Hogy ez kinek a hibája, botorság volna feszegetni, mert mindkettőtöké. A "Hogy lehetett ilyen szemét?" kérdés helyénvaló, de ne feledkezz meg a "Hogy lehettem ilyen hülye?" kiegészítéséről sem. Vedd tudomásul, hogy már jó ideje elromlott valami, hiszen ha nem így volna, nem kellett volna hazudnia, de ha mégis, hát észrevetted volna. Gáz van Szóval, ha ez a helyzet, hát akkor már régóta gáz van. Örülj neki, hogy így esett. Ha a kapcsolat értékes is lehetne, akkor itt az idő, hogy leüljetek beszélgetni. Ha nem volt egy nagy durranás, és most sem izgat különösebben, akkor viszont fel is út, le is út. Ha nem egy óriási hidegzuhany formájában azonosulsz a hazugságsorozattal, hanem már régóta gyanítod, vagy sejted, esetleg tudod, sőt, mérget vennél rá, akkor nem az a kérdés, hogy ő miért csinálja, hanem az, hogy Te miért... Mindentől függetlenül, a hazugság nem tesz jót semmilyen emberi kapcsolatnak. Vannak persze kivételek, vannak kedves hazugságok, sőt, még szerethetők is. Ha azonban valódi hazugsággal találkozunk, akkor gyakran csak a saját felháborodásunkkal foglalkozunk, s észre sem vesszük, hogy tulajdonképpen arról van szó, a másik ember nem akar mindent elmondani saját magáról. Az esetek zömében ez egy kapcsolat végét jelenti. És egy új kezdetét.

 Szex vagy hűség? Avagy meddig él egy kapcsolat?

 

Istenke megteremtette a férfit és a nőt. Majd mindegyiknek feladatot adott! A feladat csak ritkán kényelmes és egyszerű. A szerelem és a szenvedély néha szenvedés. Judy Nero cikke a forró párkapcsolat titkáról.

 

 

 

Gondolatok a férfi és női kapcsolatokról Amíg kislány voltam, addig azt hittem minden örökké tart. Ahogy felnőtt lettem azt gondoltam, hogy én majd megváltoztatom a dolgok menetét, áthágom a nemek közötti határokat, és az én első szerelmem a sírig kitart majd. Be kellett látnom, hogy ez nem így van, ez az eszme nem tart örökké. Azóta sok dologgal szembesültem és sok kapcsolat megdőlt körülöttem. Tudom, hogy ez a megdőlt szó picit furcsán hangzik, de azt értem ezalatt, hogy azok, akikről azt hittem, hogy a legjobb, legboldogabb kapcsolatban élnek egymással, róluk egy idő után mind-mind kiderült, hogy harmóniájuk, az egész életük egy színjáték. Így nem csak viszonyok omlottak össze, hanem az első örök szerelemről szóló legendák is. A szerelem genezise Szerintem istenke megteremtette a férfit és a nőt. Majd mindegyiknek feladatot adott! A férfinek azt a szerepet szánta, hogy minél több utódot nemzzen. A nőnek, pedig ezen utódok felnevelését adta feladatul. Arról, hogy együtt, külön, kéz akézben, örökké – nem szólt. Ebből következik az, hogyha egy nőnek gyermeket ajándékozott a férfi, egy idő után automatikusan tovább áll, hiszen fenn kell tartani az élet folyamát, újabb potenciális édesanyákat keres. S bár a nő az összetartozás érzésére vágyik, ez csak lila köd, a tervben nem szerepel. Kemény gondolatok talán! De ha te meg is ijedsz most ettől, megvallom, én elhiszem. Meddig húzzuk-nyúzzuk a régit? Nem értek egyet azzal, hogy ha egy kapcsolat ellaposodott, akkor egy szexi fehérneművel, egy szexuális játékszerrel, egy romantikus utazással mindent rendbe lehet hozni. Ha valami a kifutópálya végéhez ért akkor már hagyjuk a tengerbe veszni? Nem! Nem szabad hagyni, hogy odáig jusson a dolog, hogy unalmassá válunk! A problémákat megelőzni kell és nem utólag bekötözni a sebeket.

 Tudni akarod miért lép félre?

Mennyire vagyunk hűségesek manapság? Ha félrelépünk, miért tesszük? Elhallgatjuk vagy bevalljuk? Megbocsátunk vagy kiadjuk a másik útját?

 

 

 

Ezekre a kérdésekre kereste a választ a Hallmark csatorna, „A férjem védelmében”  című sorozata által ihletett hűségfelmérés, melyet a magyar lakosság körében végeztek el az elmúlt hetekben. Az eredmény erőteljesen döngeti egyes sztereotípiák kapuit.  Egy párkapcsolat alapja, hogy a szerelem fellángolásának lecsengését követően is kitartsunk egymás mellett. A párkapcsolatban legfontosabb a bizalom, az igazmondás. Bármit is teszünk, ha igazat mondunk, akkor biztos talajon állunk. A hűség vagy a félrelépés hátterében is ezen igazmondás kell álljon. Legalábbis elméletileg, mert úgy tűnik, a gyakorlatban valamiért ez mégsem sikerül, legalábbis sokszor. Indokkal tele a padlás. Ez a téma senkinek sem közömbös, hiszen egy párkapcsolat során átélhetjük életünk legjobb vagy akár legrosszabb élményeit. Mindenkinek van véleménye róla, de ahány ház, annyi szokás. Most fény derül arra, hogy igazából ma mi is a szokás.  A Hallmark csatorna 555 személyt kérdezett meg Magyarországon.  Meglepően hűségesek vagyunk A Hallmark csatorna felmérésére 18 év felettiek között került sor, Magyarország területén. A megkérdezettek kétharmada véli úgy, hogy egy párkapcsolatban a legfontosabb a hűség, 36% teljes mértékben, 40% legtöbb esetben elítéli a hűtlenséget. Annak ellenére, hogy a legtöbb filmben, filmsorozatban és történetben kevés a harmonikus és igazmondáson alapuló párkapcsolat; sőt leginkább ármányról, megcsalásról, hűtlenségről és csalódásról szólnak, a magyar valóság nem teljesen ezt mutatja. A válaszadók közel 59 % - a sosem lépett félre, 19 % életében egyszer kacsintott kifelé, de megbánta tettét, és csupán a megkérdezettek 22 % - a csalta meg több alkalommal is párját.   Ha mégis, miért? Ha mégis hűtlenek vagyunk, mi ennek az oka? Miért kockáztatjuk párkapcsolatunkat egy forró éjszakáért? Tudják-e egymásról a két nem képviselői, hogy párjuk miért csalja meg őket? A férfiak szerint a nők 70%-a akkor lép félre, ha már nem szereti párját, vagy nem érzi őt lelki társnak, a válaszok alapján ez azonban csak 30%-ot érint. A nők szerint a férfiak 43%-a nem tud ellenállni a testi csábításnak, a férfiak válaszai alapján, ez az arány azonban csak 20 %.   Ennyire nem ismerjük egymást? Akkor mi a legfőbb oka a félrelépésnek? A Hallmark felmérése szerint a nők leggyakrabban akkor csalták meg kedvesüket, ha állításuk szerint nem kaptak meg tőle mindent, amire szükségük volt (25,2%), illetve ha nem érezték lelki társnak párjukat (20,8%). Igaznak nyilváníthatjuk azokat az általános vélekedéseket is, melyek szerint a férfiak félrelépése mögött leginkább az áll, hogy nem tudnak ellenállni (20,6%), változatosságra vágyanak (16,9%) vagy nem akarják elkötelezni magukat (16,9%) – azonban megállapíthatjuk, hogy ezek az okok a nőknél sem ritkák, ugyanúgy, ahogy a férfiak jelentős része is okként jelölte meg, hogy nem kapott meg mindent, amire szüksége volt. Összességében láthatóak a nemek közötti különbségek, a határok azonban korántsem olyan élesek, mint képzeljük.  Csalfaság? Nem csak férfidolog! A kérdésre, miszerint a nők vagy a férfiak csalják meg többször párjukat, automatikusan rávágnánk, hogy természetesen a férfiak. Ők ugyanis fennhangon mesélik a történeteket egy-két sör után. A nőkre kevésbé jellemző vagy csak kevesebbet beszélnek róla? A gyengébbik nem képviselőinek 64 %-a gondolja, hogy a férfiak gyakrabban lépnek félre, 33 % szerint az arány egyenlő, és csupán 3 % vallja, hogy a nők csalfábbak. A férfiak 43 %-a szerint ők csalják meg a másikat gyakrabban, 44%, azt állítja, hogy ugyanolyan mértékben, 12 % pedig azt állítja, hogy a nők a kevésbé hűségesek. A valóság azonban több mint meglepő: minimális az eltérés! A megkérdezett nők 41,1 %-a csalta már meg egyszer vagy többször párját, a férfiaknál ez a szám 41,9 %. Ebből látszik, hogy bár a motiváció különbözhet, az eredmény szinte ugyanaz. A nők legalább annyira csalfák, mint a férfiak.  Hogyan látják a kérdést közéleti szereplők, vallási képviselők?  A beszélgetést Kánya Kata moderálta, a résztvevők között szerepelt Tari Annamária,  pszichológus; Peller Mariann, műsorvezető; Bittsánszky Jánosné családreferens, a Katolikus egyház képviselője; Kovács Áron, műsorvezető; Máthé Réka, a Gyémánt Út Buddhista Közösség képviselője; Kántor Zsuzsanna. Mennyire igaz az „evolúciós program”- elmélet? Mi is a hűség?  „A férfit a vadászösztön hajtja, hogy minél több utódot hozhasson létre, míg a nők azt az egy férfit keresik, akitől majd utódai lesznek.” Nincs általánosítható  megállapítás. Egy nő is lehet ugyanúgy hűtlen, mint egy férfi, csupán ennek hátterében elsősorban a lelki okokat kell keresni, míg a férfiak esetében a testi szükségletek dominálnak inkább.  A hűség fogalmának tisztázása során a katolikus egyház képviselője a hűség mindennapi, gyakorlati megjelenését szorosan a biztonság megteremtésével hozta összefüggésbe. Emellett egy ideálisnak mondható társkapcsolatban lényeges szerepet tulajdonít az egyén fejlődési lehetőségének, önmaga vállalni tudásának, amelyhez lojalitás és hiten alapuló kitartás is társul.  A buddhisták ezzel szemben a cselekvés szabadságát hangsúlyozzák az egyes cselekedetek következményeinek maximális felvállalásával. Minden működhet, amennyiben az a partnerrel történt nyílt, őszinte és tiszta megegyezésen alapszik, így minden a másik fél tiszteletben tartásával, „nem bántásával” történik. Pszichológiai szemszögből valódi kötődés nem jöhet létre intimitás és bizalom nélkül. A megengedő-elengedő attitűd nagyon lényeges, kérdés ennek a mértéke: meddig mehet el a másik fél, mi számít már hűtlenségnek?  Volt, aki úgy vélte, hogy a vágyak elfojtása, az „őstermészet” elnyomása hosszú távon komoly megbetegedéssel is járhat, ezért ajánlatos nem elfojtani ezeket.Persze csak akkor, amennyiben a másik fél is hasonlóképp gondolkodik, s képesek leszünk mindvégig őszinték maradni így is a kapcsolatban. Ha komolyan vesszük egónkat és annak elvárásait – a partnerünk irántunk való hűségével kapcsolatban – vagy birtoklási vágyunkat, az komoly sérüléseket okozhat nekünk, ha partnerünk félrelép.    Meddig tarthat egy házasság? 5-10 csupán vagy akár 35-40 évig is? Mitől függ ez? Mit kell tennünk? Abban a résztvevők többsége megegyezett, hogy az elköteleződés legmagasabb szintje maga a házasság intézménye. Mivel világunkban értékválság van, az elköteleződés és az állhatatosság egyre jobban hiánycikké válik: a házasságok mintegy 54%-a végződik válással.  Minden érintett fél egyaránt felelős a házassága alakulásában, a tettek oda-vissza hatnak egymásra. A hűtlenné válás nem ott kezdődik, mikor fizikai síkon betoppan a 3. fél az életembe, hanem amikor már nem a társam az első a preferencia rendszeremben. Aki kellőképp kitartó tud maradni, izgalmassá teszi azt partnere számára napról napra, célja, hogy „beletegyen” a házasságba, nem csak „kivegyen” belőle és partnere is ezt teszi, az valószínűleg hosszabb élettartamú házasság elébe nézhet. A felesleges és túlzó féltékenység és birtoklási vágy is erodálhatja a kapcsolatot, hisz megjelenik a bizalmatlanság, mint egyik fő ellensége a házastársi kapcsolatoknak. Az adni akarás és ennek magasabb szintű képessége komoly kohéziós erőt képvisel egy társkapcsolatban, míg az önzés és a kapni akarás elhidegíti a két felet egymástól.  Az eszmecsere során a résztvevők megállapították azt is, hogy bármely megegyezés ellenére sincs jól működő nyitott házasság – a tapasztalatok szerint –, mert az egyik fél a „másik kitekintésének pillanatában” vesztesnek érzi magát legtöbbször.   A férjem védelmében Alicia saját  álmait és karrierjét feladva 13 évig élt férje árnyékában. A férj korrupciós botrányba keveredik, és hamarosan börtönben találja magát. Ám a nő számára mégsem ez a legrosszabb: a férfi szexuális ügyletei is napvilágot látnak. Alicia eddig irigylésre méltó élete egy pillanat alatt hullik darabokra. A nyilvánosság reflektorfényében magára maradt, megalázott nő azonban nem adja fel: mindenki megdöbbenésére kiáll férje mellett, és 13 év után folytatja védőügyvédi karrierjét.  Az Emmy-díjas Julianna Margulies az önállóságát visszaszerző, erős asszony szerepével tér vissza a hazai nézőkhöz, a nagysikerű sorozat május 16-ától pedig újabb részekkel folytatódik a Hallmark Channel műsorán, hogy megválaszolja azokat a kérdéseket, melyekkel oly sok modern nő szembesül: hogyan lehet összetartani egy széthullóban lévő családot, és hogyan lehet egy nő egyszerre anya, feleség, és sikeres munkavállaló egy extra erőfeszítéseket igénylő világban?

 

Tévhitek világában élünk. A tévhitek tulajdonképpen téves, helytelen megállapítások, elhamarkodott következtetések, általánosított vonások, viselkedésjegyek vagy tulajdonságok, melyek a legtöbb esetben negatív előjelűek, és egy adott személyre vagy személyek csoportjára vonatkoznak.

Példának okáért ez esetben vegyük a férfiakat. Már az első pillanatban, amikor egy férfi egy nővel találkozik, egy sor sztereotípiával kell felvennie a harcot, melyeknek lehetséges, hogy semmi valóságalapja nincs. Ahogyan a férfiak sem szeretik, ha bizonyos kategóriákba besorolják őket, ugyanez a nőkről is elmondatható. Ahhoz, hogy a férfiak a nőket igazán megértsék az kell, hogy úgy lássanak bennünket amilyenek egyénileg valójában vagyunk, és nem úgy ahogyan hallották, vagy feltételezték hogy vagyunk. Az általánosítás rossz tanácsadó és sok esetben félrevezet. Nem mindegy, hogy „egy tévhitet” (mint ahogyan maga a szó is jelzi), hiszünk, gondolunk vagy sejtünk.

Nem szabad megengednünk, hogy a másik nem által alkotott általánosítások hatással legyenek ránk, mivel azok az információk melyeket hallunk, talán negatívan befolyásolják azt, ahogyan az adott személyhez viszonyulunk, még akkor is ha az illető nagyon szimpatikus nekünk.

A leggyakoribb tévhitek ( és egyben általánosítások) , melyeket a férfiak a nőkről hisznek a következők:

A nőket nehéz eltartani: sokat költekeznek és soha nem elég nekik az ami van.

A nők soha nem elégedettek: sem önmagukkal, sem a munkájukkal, sem az életkörülményeikkel.

A nők nagyon érzelgősek: könnyen sírva fakadnak és gyakran megjátsszák magukat.

A nők féltékenyek és nagy birtoklási vággyal rendelkeznek.

A nők korlátozni akarják a férfiak szabadságát.

A magabiztos, határozott és vezető típusú nőknek nincs szükségük olyan férfira, aki vigyázz rájuk és megóvja őket.

A nők minden esetben ellenőrzésük alatt szeretnék tartani a férfiakat: hol és kivel vannak, és minden lépésükről beszámolót kell tartaniuk.

Amint az a felsoroltakból kitűnik, ezek a legalapvetőbb általánosítások, tévhitek, melyeket a férfiak a nőkről hisznek, vallanak. Kivételek mindig akadnak, de a legjobb megoldás az lenne, ha ezeket közös erővel megváltoztathatnánk.

 Miért félnek a férfiak a szakítástól?

:

A nő, aki már-már Istenként tiszteli a férfit szinte mindenre képes a másik feléért, az oldalbordájáért. A férfinak szüksége van a nőre, aki felnéz rá, tiszteli Urát és parancsolóját. Mert ő a férfi, aki bátor és semmitől sem retteg, ő az aki hódít és megcsal, de szíve mélyén mégis fél a szakítástól.

Szakítás... sokan valóban megszeppennek és elbizonytalanodnak e szó hallatán. A bátrabbak azok, akiknek tartásuk van, kezdeményezik a szakítást, de mégis félnek tőle. Hogy miért? Mert egy határozott és magabiztos férfi átlátja ugyan, ha egy kapcsolat már nem működőképes, és nem vezet közös építő jellegű jövőhöz, mégis vissz-visszahúzza a megszokás és a félelem attól, hogy magára marad, hogy a múltja mindig kísérteni fogja, és a félelem, hogy a jövőben tettei megbosszulják önmagukat.

Ekkor a félelem fogva tarja és megakadályozza abban, hogy a valódi boldogsághoz vezető útra lépjen és előre haladjon. Ellentmondásos helyzet, ugye? Keresi a kifogásokat, ellentmond és hazudik önmagának, aztán észrevétlenül belegabalyodik a saját maga által szövögetett hazugság pókhálójába. Mások érzéseivel, életével félelem nélkül játszadozik, de amikor saját sorsáról van szó, akkor úrrá lesz rajta a bizonytalanság. Tulajdonképpen attól fél, amit magának idézett elő. Ezért nem mindegy, hogy meddig játszadozik és a kapcsolat játékában ki lesz a nyertes és a vesztes.

Mert genetikai állományukból adódóan és ösztöneik által irányítva, a teremtés koronái mindig az elsők akarnak maradni és mindig győzni akarnak. Ezért félnek a szakítástól: félnek egy új kölcsönös tiszteleten és elfogadáson alapuló kapcsolatba kezdeni, mert azt hiszik, hogy ezáltal elvesztik a domináns hím pozíciót és játékvezetői mivoltuk is csorbát szenved. A szakítástól nem szabad félni, mert az elválás egyben egy új kezdetét is jelenti, ha valóban nyitottak vagyunk a változásra.