Miért félnek a férfiak a szakítástól?
A nő, aki már-már Istenként tiszteli a férfit szinte mindenre képes a másik feléért, az oldalbordájáért. A férfinak szüksége van a nőre, aki felnéz rá, tiszteli Urát és parancsolóját. Mert ő a férfi, aki bátor és semmitől sem retteg, ő az aki hódít és megcsal, de szíve mélyén mégis fél a szakítástól. Szakítás... sokan valóban megszeppennek és elbizonytalanodnak e szó hallatán. A bátrabbak azok, akiknek tartásuk van, kezdeményezik a szakítást, de mégis félnek tőle. Hogy miért? Mert egy határozott és magabiztos férfi átlátja ugyan, ha egy kapcsolat már nem működőképes, és nem vezet közös építő jellegű jövőhöz, mégis vissz-visszahúzza a megszokás és a félelem attól, hogy magára marad, hogy a múltja mindig kísérteni fogja, és a félelem, hogy a jövőben tettei megbosszulják önmagukat. Ekkor a félelem fogva tarja és megakadályozza abban, hogy a valódi boldogsághoz vezető útra lépjen és előre haladjon. Ellentmondásos helyzet, ugye? Keresi a kifogásokat, ellentmond és hazudik önmagának, aztán észrevétlenül belegabalyodik a saját maga által szövögetett hazugság pókhálójába. Mások érzéseivel, életével félelem nélkül játszadozik, de amikor saját sorsáról van szó, akkor úrrá lesz rajta a bizonytalanság. Tulajdonképpen attól fél, amit magának idézett elő. Ezért nem mindegy, hogy meddig játszadozik és a kapcsolat játékában ki lesz a nyertes és a vesztes. Mert genetikai állományukból adódóan és ösztöneik által irányítva, a teremtés koronái mindig az elsők akarnak maradni és mindig győzni akarnak. Ezért félnek a szakítástól: félnek egy új kölcsönös tiszteleten és elfogadáson alapuló kapcsolatba kezdeni, mert azt hiszik, hogy ezáltal elvesztik a domináns hím pozíciót és játékvezetői mivoltuk is csorbát szenved. A szakítástól nem szabad félni, mert az elválás egyben egy új kezdetét is jelenti, ha valóban nyitottak vagyunk a változásra.
