Bár a nők jobban kiigazodnak a férfiszerepekben, mint a férfiak a nőikben, még mindig van mit tanulnunk tőlük. Általánosítások következnek.

Egyszerűen fogalmazni
A tartalom néha elveszik, ha túl sok körülötte a forma. Ha felmerül egy gondolat bennünk, és tegyük fel, egész mondatokban gondolkodunk, valamint képesek vagyunk a káromkodásokat kihagyni a gondolatfolyamból, akkor elvileg minden rendben lesz. Nem kell szépíteni, cizellálni, tölteléklefegyverzésekkel teletűzni: a férfiak is így csinálják.

Barátságot
A férfiak sosem elemzik, hogy ki áll hozzájuk a legközelebb, és hogy mivel érdemelte ki az illető a legjobb baráti státuszt, egyszerűen tudják. A férfibarátságok ebben  különböznek a mieinktől. Ezt még akkor is tudjuk, ha soha nem vallanánk be. Lehet, hogy az az oka, hogy a mi életünk jobban szerveződik a férfiak köré, mint fordítva, ezért kevésbé értékeljük a barátainkat, de az is lehet, hogy egyszerűen gyakorlatiasabbak vagyunk, aminek a látszólagos tünete az önzés; mindenesetre ebben a kérdéskörben van mit tanulni a pasiktól: ők szinte soha nem jutnak el az „örihariig” a baráti kapcsolataikban.

Problémamegoldást 
Problémákat mással megoldatni nagyon klassz dolog: de csak akkor, ha magunk is meg tudjuk oldani őket. Ha nincs férfi a közelben, akkor bármikor képesek vagyunk kicserélni egy villanykörtét. Ha van, akkor ez miért lesz hirtelen olyan feladat, aminek a megoldása addig húzódik, amíg rá nem vesszük a hímneműt, hogy csinálja meg? Nem mintha az nem lenne a problémamegoldás teljesen valid formája, de néha egyszerűbb lenne, ha nem várnánk a sült galambokra, mert kiszámíthatatlan a menetrendjük.

Felismerni az ellenfeleket
Sokszor lelkiismeret-furdalást érzünk, ha valakiről rosszindulatot feltételezünk, és csak akkor vagyunk hajlandóak haragudni, ha valaki már beleköpött a levesünkbe. Olyankor viszont duplán: arra, aki a gaztettet elkövette, és magunkra, mert nem vettük észre. Sokkal könnyebb lenne az életünk, ha nem hinnénk a mindent átható önzetlen és feltétel nélküli szeretetben.

Flegmatizmust
Na és? – Ez egy olyan mondat, amit ritkán hallunk nők szájából, pedig olyan gyakran indokolt. Vannak dolgok, amiken az istennek sem lehet változtatni és teljesen felesleges rajtuk rugózni. Ezt az energiatakarékos hozzáállást leginkább a férfiaktól tanulhatjuk meg, akik olyan mesterszinten űzik, hogy attól felforr az agyvizünk. 

Állatnak lenni
Kiabálni, piálni, ordítani, táncolni, szeretkezni mindenféle gátlások nélkül. Ezt sok pasinak teljesen természetes dolog, és ez jó.

Még ha közben taszítóak is tudnak lenni, vagy kiábrándítóak, de legalább mernek önmaguk lenni. Nekünk sem ártana, ha nem folyton „teljesíteni” akarnánk.


Szerelmesnek lenni
Mi nők, mindig túlkombináljuk a szerelmi kapcsolatokat. Simán lehet, hogy ezt egymásban gerjesztjük azzal, hogy minden apró részletet megosztunk a barátnőinkkel, akik utána tanácsokkal látnak el, hogy miként manipuláljuk az állítólagos szerelmünket abba az irányba, hogy pontosan azt tegye, ami nekünk jó, tekintet nélkül arra, hogy neki mi a jó. A férfiaktól tanulhatjuk meg a szeretésnek az önmagáért való módját: mindannyian láttunk már férfit, akinek semmilyen külső körülmény nem volt visszatartó erő, ha arról a bizonyos nőről volt szó.

Elfogadni a testüket
Hány és hány sörpocakos szőrös hátú férfit látunk teljes nyugalommal grasszálni a strandon egy szál fürdőnadrágban és papucsban, míg mi minden deka felesleget, minden piros pöttyöt igyekszünk kétségbeesetten eltüntetni, felszámolni és kiirtani. Vajon a férfiak agyában miért nem fogalmazódnak meg olyan gondolatok, hogy „ez a nő ki fog szeretni belőlem, mert meglátta, hogy mekkora úszógumim van, te jó ég!”. Nem tudjuk. Viszont kiindulhatnánk abból, hogyha mi sem szeretünk ki a szerelmünkből egy pattanás miatt, akkor ő sem fog.

Kíméletlenséget
A hírnököt manapság már nem ölik meg, ha rossz hírt hoz. Miért vesződünk olyan frázisokkal, hogy „ne haragudj, hogy nem hívtalak, de nagyon sok dolgom volt (opcionálisan meghalt a nagynénim, elszabadult a fűnyíró, megette a kocsimat egy zsiráf), de most nem lenne kedved csinálni valamit?” Nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy „szia (nem hívtalak, de most hívlak), elmegyünk moziba?”.

Nem kényszeresen mosolyogni
Néha azon kapjuk magunkat, hogy hangulattól függetlenül, ha valaki belép a szobába, elkezdünk kényszeresen mosolyogni. Mosolygunk, mint a vadalma a kollégákra, a főnökre, csupán azért, hogy jelezzük, hogy nem vagyunk ellenségesek. A férfiak fenntartják maguknak a jogot arra, hogy semlegesek legyenek és hogy néha komoly vagy gondterhelt arcot vágnak. Ezt mi is megtehetjük, nem vagyunk bohócok.



Érdeket érvényesíteni
Sokszor azért nem megyünk az után, ami fontos nekünk, mert úgy érezzük, hogyha megkövetelünk valamit, azzal megbántjuk a másik felet, holott épp ő az, aki megbánt minket azzal, hogy észre sem veszi, hogy milyen igényünket ignorálja. Néha pedig kerülő úton próbáljuk meg kikényszeríteni a többiekből, amit akarunk, holott az egyenesség annyival egyszerűbb és cseppet sem bántóbb a manipulációnál. Arról nem is beszélve, hogy mindig a gyengébbik fél manipulál, az erősebbiknek nincsen erre szüksége. Ne mi legyünk már azok.