A Framingham-tanulmány számos kutatást segít az adataival. A megfigyelések már 1948 óta működnek az Amerikai Egyesült Államokban, akkor még 5000 fős Framingham városában, napjainkban több nemzedéket érintve több mint 12 ezer emberről tartalmaz különböző, egészségi állapotra vonatkozó adatokat. Három amerikai egyetem nagy mennyiségű összegyűjtött adatott  használt fel egy pszichológiai elemzésre. A kutatók a második generáció 5124 szereplők körében a csoporton belül létrejövő magányosság érzésének kialakulását vizsgálták.

A Chicagoi Egyetem kutatói  John Cacioppo irányításával megállapították, az egyedül élő emberek fokozatosan csúsznak le a társadalom szélére, de közben a barátokat és ismerősöket is szép lassan elveszítik, miközben érzéseikkel és hangulatukat „bombáznak” őket. Így létrejön egy olyan csoport, akik magukba húzódva, társas kapcsolatok nélkül élnek” mondja Cacioppo.

A pszichológusok azt hangoztatják, hogy a társadalom felelőssége és figyelemmel kell követnie a sodródók sorsát, és szükség esetén avatkozzunk be a rossz végkifejletbe. Az egész társadalom előnyére válhat, ha a magányossá vált személyeket visszatereljük a jó útra, vagy már korábban megakadályozzuk az elszigetelődésüket hangoztatta Cacioppo álláspontját.

A chicagoi, san diegoi és bostoni tudósok a tanulmány elkészítése során kétévente kapcsolatba léptek a megfigyelés több ezer résztvevőjével. Feljegyezzék azoknak az  ismerőseiknek és barátaiknak a nevét, akikkel nagyon sűrűn találkoztak. Az így létrejött listát táblázatban egy nagy rendszerbe rajzolták le, s időszakonként dokumentálták a menet közben bekövetkező változásokat is. A szereplők arról is beszélgettek, hogy ki mennyire érzi magát magányosnak, és a következők derültek ki: a magukat magányosnak érzők további egyedüllét-érzést keltettek közvetlen környezetükben is. Megállapították a kutatók,  ha valaki egyre kevesebbet találkozott és beszélt ismerősével, úgy lassan ők is távolodni kezdtek másoktól.

Az amerikai pszichológusok figyelmesek lettek arra, hogy a nők jóval fogékonyabbnak bizonyultak a fertőző egyedüllétre, mint a férfiak. Ha a baráti társaságok felbomlanak, gyakrabban vezetett elmagányosodáshoz, mint ha családban történt volna például válás vagy haláleset miatt írják a tudósok a Journal of Perspnality and Social Psychology című tudományos lapban megjelent összefoglalójukban.