A legenda szerint a hetedik év a vízválasztó egy kapcsolatban, holott a házasság első néhány éve legalább ilyen kritikus. Utóbbi végül is érthető: kezdőként kell bizonyítani egy új, ismeretlen helyzetben.
Nem is sikerül mindenkinek elsőre a helytállás. A válóokokat Vályi-Nagy Erika kutatta.
Füst Milán négylábú asztalnak látta aházasságot. Ha bármelyik lábával van valami, máris billegni kezd. Az asztal első lába: a partnerek hogyan szeretik eltölteni az időt, azaz kell, hogy az életstílusban legyen közös pont, valami azonosság. És persze fontos a szeretet. Ez a második láb. A harmadik láb a szex: passzolni kell szexuálisan is. És a házasság gazdasági kapcsolat is egy férfi és egy nő között. Ez a negyedik láb.
MINDENT MAGAMNAK KÖSZÖNHETTEM
Mindegyik láb nagyon fontos, Anikó mégis azt hangsúlyozza, hogy saját kárán kellett rádöbbennie, milyen sokat számít az a bizonyos harmadik láb. Szex nélkül ugyanis biztosan meghal egy kapcsolat. „Kicsit úgy éreztem magam, mint Carrie a Szex és New Yorkban. Megszereztem az életem Mr. Bigjét, és megtörtént az, amire leginkább vágytam: elvett feleségül. És valahogy nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy mi is csak egyek vagyunk a sok házaspár közül, akik együtt élik a mindennapjaikat. Carrie például kiakad a tévén, és bevallom, nálunk is itt mérgesedett el a dolog. Kiábrándító volt a hálószobában nézni a híradót – holott régen itt gyűrtük szerteszét a lepedőt, és utána hajnalig folytattuk világmegváltó beszélgetéseinket. Mindent olyan kevésnek, olyan laposnak éreztem a régi életünk fényében. Ezért aztán folyton sértett voltam és elégedetlenkedtem. Egyre jobban belelovaltam magam a duzzogásba, és kitaláltam, hogy büntetésként nem fogok szexelni. Ha ő tévézik, ha ő nem beszélget velem, én nem adom oda magam. És bár kívántam az együttlétet, egyre jobban növeltem a köztünk lévő szexuális távolságot.” Anikó azt mondja, eljött az a pont, amikor már egyikük se mert kezdeményezni.
Elmaradtak az összebújások, helyette csak veszekedtek. Ő megerősítve érezte magát, mert tessék, ki kívánna meg egy ilyen mufurc fickót, aki amint hazajön, benyomja a tévét, és egy kedves szava nincs a feleségéhez! „Az már nem jutott eszembe, hogy talán nekem is tenni kéne valamit a családi békéért. Ma már nem is értem, miért akadtam ki annyira azon, hogy a férjemnek van valakije – vallja be Anikó. – Elutasítottam, ezért máshol kereste a szexet. Én dühöngtem, őrjöngtem, és továbbra sem adtam módot arra, hogy kibékülhessünk. Pedig szerintem még akkor is megmenthettem volna a kapcsolatot.” Gyors válás következett, aztán a szétköltözés. Anikó hosszú évekig egyedül maradt, és volt ideje gondolkodni. És rájött: talán mégse kellett volna a szexet kiiktatni. „Talán természetes is, hogy néha tévéznek a párok...” – mondja. Az új kapcsolat négy év múlva érkezett Anikó életébe, s azóta is együtt élnek. „A szexet az egyik legfontosabb dolognak tartom az életünkben. Azon túl, hogy jólesik, remek eszköz minden probléma elsimítására. Mert persze néha veszekszünk, elegünk van, és kimerülésig nézzük a tévét. De az összebújással egy mozdulattal ki lehet billenni ebből a rossz állapotból, és máris egy másik dimenzióból folytatjuk, amit a szex miatt abbahagytunk.”
MENEKÜLÉS A MAGÁNY ELŐL
Alapvető emberi félelmeink közé tartozik a magány. Legalább annyira nyomasztó, mint az éhség, a rettegés a támadástól – amelyek végigkísérték az egész emberiséget. A modern korban az első kettőtől már kevésbé kell aggódni, de az egyedülléttől való szorongás mindenki életében ott van.
Két tönkrement házasság után Beatrix úgy véli, először meg kell tanulni egyedül élni, dönteni, és csak utána szabad összeköltözni egy másik emberrel. „Főiskola után azonnal férjhez mentem az egyik évfolyamtársamhoz. Nem volt akkora szerelem, inkább a félelem volt nagy, hogy egyedül kell elkezdenem a felnőtté válást, az álláskeresést, a lakásbérlést. Együtt minden sokkal könnyebb volt. És mentek is a dolgok remekül – csak a kapcsolat döglődött. Mert az összekapaszkodás nem volt elég egy életre, hamar rájöttünk: nincs mit keresnünk egymás mellett. Tulajdonképpen fájdalom nélkül elváltunk, de én már az első szabad napomon szorongani kezdtem, hogy most mi lesz velem egyedül. Valójában nem is értem, miért rettegtem ennyire: összejött egy garzonra való, a fizetésemből el tudtam tartani magam, még szórakozásra is jutott. Végre élvezhettem volna a felnőtt életet, ehelyett maga voltam a görcsgombóc, akit kidobtak a világűrbe. Beatrix ekkor újra belemenekült egy házasságba. Ám fél év múlva már tudta: rossz döntést hozott. Mégis maradt. „Gondoltam, muszáj változnom, muszáj alkalmazkodni és dolgozni a kapcsolaton. A férjem mellett döbbentem rá, hogy bizony most is egyedül vagyok, az élet nagy kérdéseit most is egyedül élem meg. Rájöttem, hamis illúzió, hogy a házasság majd megment az egyedülléttől. Meg kell tanulnom a magányt elviselni, belekalkulálni a mindennapjaimba, a kapcsolataimba, mert ha nem teszem, soha nem lehetek boldog.”
VÁLÓOKOK ÉS TÉVHITEK
A statisztikusok kérdőíveken keresik a választ arra, miért válnak el az emberek. Ezekben a felmérésekben az alkoholizmus, a hűtlenség, az erőszak szerepel az élmezőnyben. A kutatások szerint sokan a hamis illúziók miatt döntenek a szakítás mellett. A Herczog Mária által szerkesztett Együtt vagy külön című könyv sorra veszi, milyen tévhitek vezetnek leggyakrabban a váláshoz.
- Ha nagyon szeretjük egymást, a többi már magától jön. Tehát semmi különöset nem kell tenni a házasságért. Ez nagy tévedés. A házasság állandó építkezést, odafigyelést, egyeztetést és folyamatos együttműködést igényel. A mondás inkább úgy helyes: semmi nem jön magától.
- Találd ki a titkos gondolatom! Gyerekkorból jön ez a vágy, amikor még az anya valóban kitalálta minden gondolatunkat. Ez a vágy mindenkiben ott él, és más megítélés alá esik az, amit kérni kell. A kérés amúgy is sarkalatos pont egy házasságban. Nem jó úgy kérni, hogy azt várjuk, azonnal teljesüljön is a vágyunk. Így nem hagyjuk meg a másiknak a döntés jogát, hogy elfogadja vagy visszautasítsa a kérést. Más esetekben viszont nem merünk kérni, mert félünk a visszautasítástól. Ezek teszik igazán tönkre a kapcsolatot: sem kérni, sem visszautasítani nem merünk.
- Majd a gyerek megoldja! Ősi eszköz, hogy jobb legyen a kapcsolat. Sajnos a statisztikák egyértelműen azt bizonyítják: nem működik.
- Kettesben jobb, mint egyedül! Ez attól függ, hogy kivel kettesben. Ha egy megértő társsal élünk, az valóban jobb, mint egyedül élni, de ha csak a magány elől menekülünk, ha csak a félelem miatt maradunk a kapcsolatban, máris nem igaz a mondás A válás után Beatrix évekig egyedül élt. Eleinte borzalmasan érezte magát, de megszokta a helyzetet. És nemrégiben újra szerelmes lett... „Lubickolok az érzésben, hogy van valaki mellettem, és szinte ki akarja sajátítani minden időmet. De tudom, hogy ez csak átmeneti állapot, ha össze is kötjük az életünket, a magánnyal időnként meg kell birkóznom.”
AZ A BIZONYOS 7. ÉV
„Átértékelődött a hetedik év fogalma” – mondja Szvetelszky Zsuzsanna, az ELTE társadalomkutatója. Szerinte ez a szám nem lebeg Damoklesz kardjaként a házasságok fölött, inkább egyfajta kapcsolati telítettségről szól. Ilyenkor inkább azt élik meg a felek, hogy mindent tudnak már a másikról, a kisujjától a haja száláig ismerik. Általában ekkor robbannak be a harmadikok a házasságba, holott a történet gyakran csak arról szól, hogy meg kellene újulni. „Én úgy gondolom, egy kapcsolat addig él, amíg a felek úton vannak – fejti ki a szakember. – Ha valahonnan valahová tartanak, nem pedig egy állóvízben álldogálnak. Egyénre szabottan is igaz ez; akkor van a házasságnak jövője, ha én magam fejlődhetek benne. És tegyük hozzá: van az agyonszidott médiának itt egy jó hatása is, hiszen egyre többet halljuk, hogy dolgozni kell egy kapcsolaton. Hogy létezik párterápia, mediáció, pszichológia. Hogy igenis küzdeni kell egy házasságért, nem pedig az első rossz szóra elválni.”
DIVATBÓL VÁLNI?
A válások számának növekedése ellenére a válást kudarcként élik meg a felek. Az is gyakori, hogy sokan csak a lobogó szerelmet keresik, s ha a kapcsolat már túljut az első fellángoláson – az első néhány éven –, akkor továbbállnak. Ez lehet a klasszikus futó viszony megfelelője, ahol már az első vita után mindenki a saját útját járja. Egy kapcsolatban előbb-utóbb óhatatlanul felmerülnek vitás kérdések, és egy cseppet sem mindegy, miként játsszák le a felek az első csatáikat. Azért is van sok válás, mert a világ azt sugallja: a párkapcsolat folyamatos tűzijáték, és megdöbbenve állunk a hétköznap reggelek előtt, és nem értjük, miért laposodott el a szerelem. Wéber Katalin pszichológus szerint az életminták közé beépült, hogy a válás lehet a megoldása a kiüresedett kapcsolatnak. Pedig nem a menekülés az egyetlen megoldás. Inkább a konfliktusok felvállalása, a problémák átbeszélése – akár segítséget is igénybe véve. A kritikus évek nem azért vannak, hogy elváljanak a felek, hanem hogy új szakaszba mentsék át a szerelmüket, és még inkább megerősítsék a szövetségüket.
HÁZASSÁG VS. VÁLÁS
2007-ben mintegy 40%-kal kevesebb volt a házasságkötések száma, mint 1990-ben. A házasságkötések radikális csökkenése a többi közép-kelet-európai országban is megfigyelhető. A nyugat-európai országokban a csökkenés sokkal kisebb mértékű. Néhány észak-európai országban (Dánia, Finnország) nőtt a házasodási kedv. A házasulók életkora emelkedik: 1990-ben a nők átlagosan 22 éves korukban mentek férjhez, 2007-ben 27,5 évesen. A férfiaknál a 24,7 év 30,1 évre emelkedett. A válások száma nagyon magas Magyarországon: a 2007-ben kötött házasságok csaknem fele előreláthatóan válással fog végződni. A válások leggyakrabban a házasság első éveiben következnek be, a hetedik év után csökken a válás kockázata. 2007-ben átlagosan 12 és fél év után váltak el a párok egymástól. (Az elmúlt 17 évben jelentősen emelkedett az idősebb korban válók száma, pl. a 15–19 év házasság után válók száma 3,7%-ról 6,5%-ra emelkedett). A váló felek életkora nők esetében átlagosan 38 év, a férfiaké 41 év. A felbomló házasságok mintegy 60%-ában van kiskorú gyermek. (Forrás: Demográfiai portré 2009, Kiadja: KSH, Népességtudományi Kutató Intézet)
